Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

fájdalom gyötri időnkint. Éjjelei különösen gyötrők, kínosak. Leveri, kimeríti a rettenetes szívbaj és érelmeszesedés. Étvágya is odavan. Semmit sem kíván. Tönkreteheti gyomrát a sok mindenféle gyógyszer is, mellyel örökösen tömik. Még eddig nem dőlt ágynak, csak a díványon feküdget. Azt mondja szegény, ha majd ágyba kell feküdnie, onnan többé föl nem kel. Érzi a vég közeledését. Orvosa tegnap azt mondotta nekem, hogy a múlt évben sokkal betegebb volt. Ahhoz képest most tűrhető az állapota. De mi látjuk, s a beteg maga is érzi és mondja, hogy ő így kimerülve, így elgyötörve s folyvást rosszabbodva még sohase volt. Isten kezében van szeretetünk minden tárgya. Amit ő végez felőle, azt el kell tűrnünk s benne lehetőleg megnyugodnunk. Bátorítás vagy vigasztalás lehet, hogy elköltözött kedveseinket mi is követni fogjuk. Nem tehetünk róla, mert természetes, hogy a szív mégis sokáig vérzik utánuk. A közelebbi napokban sok szép vadászeszközeimet ajándékoztam oda B. Gyulának. Nincs reményem, hogy ezután még hasznát vehessem a vadászat gyakorlásában, amelynek én oly sokáig, oly gyakran élveztem a szabad természet által fokozott örömeit. Most már csak emlékeiben gyönyörködöm. Úgy vagyok, mint az ég felé szálló léghajós, aki földre szórja a hajóból fölösleges, nem használható tárgyait. Különben is minden, de minden, amit bírok, már csak rövid ideig mondható enyémnek. 67. kép Halász-Hradil Rezső: Lévay József