Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

tehát most még távol sejtést sem formálhatunk. A mai napot és a holnapot mindamellett is itt töltöm. Ha az idő engedné, annyit szeretnék végezni, hogy néhány gyümölcsfának száraz vagy fölösleges, alkalmatlan ágait és gallyait lemetszegetném. Az alapos tisztogatás csak azután következhetik. Hogy' nem tudja némely ember megbecsülni, okosan használni ezt a földi életet, mely a kezünkben van, mely bizonyos, mely mulandó, s mely után, hogy mi következik, senki bizonyosan nem tudhatja, csak hiheti vagy kívánhatja! Sokszor jut az nekem eszembe, mikor ellenkező példáit látom a magam felfogásának és hosszú életemben követett magatartásomnak. Józan önfegyelem, ingathatlan nyugalom kell hozzá, de talán születni is kell rá. Az efféle gondolat most azért vetődik fel nálam, mert tegnap itt enyémek közt tanúja voltam egy elszomorító családi jelenetnek, mely hogy bekövetkezhetik, s éppen oly okok miatt, soha nem hittem volna. A gyanús látszat miatt felkorbácsolt szenvedély tombolt, rombolt maga körül, s szaggatta azon kötelékeket, melyek a családi boldogság összetartói és létrehozói. A fellobogó lángot eloltja a víz, de a lobogó szenvedélyt nem oltja el a jó tanács. Késő bánat nem hegeszti be végleg a sebeket, melyeket az ily szenvedélyes temperamentum önmagán és környezetén ütött. Ez a szemlélet az én itteni kedves tartózkodásaimra is egy kis állandó felhőt borított. 1912. március 13. Az esős, borús időjárás csak nem akar vidulni. Még ma is, legalább most reggel, napfény nélküli az égboltozat, esőre hajlandó. Tegnap annyit végezhettem legalább, hogy néhány gyümölcsfámról lemetszettem a száraz vagy fölösleges és rendetlen ágakat és gallyakat, de az alapos tisztogatást meg sem kezdhettem. Hiszen van még rá elég idő, az egész hónap arra való lesz. Ezt a napot még eltöltőm itt, holnap reggel visszatérek. Aggaszt bennünket az országos közhelyzet. A Héderváry-kormány lemondott a bécsi katonai köröknek a mi jogos ügyünkbe történt erőszakos beavatkozása miatt. Mindig újabb és újabb tények bizonyítják, hogy Ausztriával összeköttetésünkben a mi önálló világunk és alkotmányunk csak látszólagos. Bennünket Bécsben még mindig csak egy meghódított tartománynak tartanak. Haladásunknak rögtön gátat vetnek, ha legkevésbé is az ő érdekökbe ütközőnek látszik. Szerepünk, közéletünk: vékony jégen óvatos járás-kelés. Miskolcon ma reggel végzik, már ki is végezték kötél által azt a Regula nevű asztalos legényt, aki a múlt évben egy három tagból álló zsidó családot gyilkolt meg és rabolt ki. Az esküdtszék verdiktje alapján kötél általi halálra ítélte a törvényszék, s az ítéletet mind a kúria, mind a király megerősítette. Nagy ideje volt, hogy legalább egy ily példa álljon a rablógyilkosok előtt. Az élet a börtönben is élet s nem büntetés. Miskolc 1912. március 24. Kedves betegünk, úgy látom, napról napra hanyatlik. Nem bír erőhöz jutni. Egész szervezete meg van támadva. Nagy szenvedései vannak. Minden ízében erős