Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Az időjárás is mostoha. Egész májusban egy csöpp esőnk sem volt. A száraz kánikulai hőség szinte kiállhatatlan. Az a csuda, hogy a növényzet mindamellett meglehetős lábon áll. Munkaképességem vagy készségem testi erőmmel együtt igen hanyatlik. Gondolkozásom s képzelődésem útjai begyöpösödtek. Költemény helyett olykor egy-egy ötlet vetődik fel, melyet ha versbe foglalok is, hogy tőle minél előbb szabaduljak, nem lesz egyéb, mint egy rövid ötlet. Ezeket aztán külön csoportba gyűjtögetem Tárca cím alá rakosgatva, mint valami aprópénzt. Pedig talán nem is aprópénzek, csak apró kavicsok. Különösen egy költeménnyel tartozom még magamnak: A Múzsa búcsújával. Visszatekintés lenne arra a pályára, melyen kézen fogva vezetett engem a Múzsa. Bevezető verse lenne ugyanezen cím alatt kiadandó utolsó verseimnek. E nyár folyamán, amint már írtam is, ígértem is, nyélbe kellene ütnöm a gyűjteményt. Tudok-e majd erőt venni erőtlenségemen? Nem tudom. Ittlétemben, szokásom szerint most is az Új Testamentom lapjait forgatván, ezt olvasom az Apostolok Cselekedetei VI. részének 12. versében: „És felzendítek a községet, a Véneket és az írástudókat, és őtet (István vértanút) megsarkalván megfogák és vivék a Tanácsházba." A megsarkalván szót eddigelé se nem olvastam, se nem hallottam. Talán az jelenti, hogy: sarkába nyomulván, utolérvén"'! Szegény húgom szemlátomást halad azon az úton, melyen nemsokára elfogy, mint a vége felé pislogó mécsvilág. A legutolsó cseppig felemészti erejét ez a szörnyű betegség. Egy csontvázzá lesz, melyet csak a hozzátapadó bőrfelület tart öszsze... Oh, láttam már én ennek szívrendítő példáját! Még a Biblia előbb említett szakaszában olvasom: „Simon pedig ő is hűn {hívé)" - VIII. 13. „És vőnek (vevének) azok Szent Lelket" - VIII. 17. Analógia: lőnek, tőnek, vínek - levének, tevének, vivének. Ma kevésbé használatosak. „És Péter megeszmélvén magát" - XII. 11., azaz: magához térvén, föleszmélvén, föleszeledvén az iránt, amit az angyal cselekedett vele, midőn Heródes tömlöcéből kivezette. 1908. május 25. Mintha könyörülni akarna az ég a szomjazó természeten, midőn a rég tartó száraz hőség miatt már a föld is repedezni kezdett. Szinte azt hinnők, hogy kifogyott a fellegekből az éltető nedvesség. Ma reggel a baljóslatú Orbán napján mégis elérkezett valami csekély, szitáló permeteg. E pillanatig, reggeli tíz óráig ugyan éppencsak annyi, hogy az utca porát elverte, s a növények levelét megmosta. Es a véknyán borult ég valami gazdagabb esővel nemigen látszik biztatni. A levegő is lehűlt. Tegnap ilyenkor 24-25 fok Ré. volt a meleg, most 13. Tegnap nyélbeütöttem vagy kitataroztam egy kis ötletszerű verset, melyen néhány nappal ezelőtt már pepecseltem. Ez is csak a Tárca aprópénzei közül való. Címe és tárgya: Kísértet. Mert valóban küzdeni kell a vágyak, indulatok, szenvedélyek ostroma ellen. Gyakran kapom rajta magamat oly lépéseken és benső meghasonlásokon, melyeket több fegyelmezettséggel és önuralommal ki lehetett, sőt ki kellett volna kerülnöm. Valóban magamnak kellene kielégítő feleletet adni a versecske kérdésére: