Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Gyászjelentésem a következő: Vadászy György és Benedikty Irma - Vadászy Pálné úgy a magok valamint többi unokatestvérük és a rokonok nevében is mély szomorúsággal jelentik, hogy szeretett nagybátyjok, Lévay József, a Szent István-rend kiskeresztjének, és a harmadosztályig Vaskorona-rendnek tulajdonosa, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti, a Kisfaludy Társaság rendes tagja, Borsod vármegye nyugalmazott alispánja, Miskolc város díszpolgára, ref. egyházkerületi tanácsbíró stb. Istentől megáldott hosszú szép életének ... dik évében f. év... hó... án ... órakor elköltözött. A gyászháznál (Hunyadi utca 4. sz.) tartandó rövid ima után Sajó Szentpéterre fogjuk szállítatni s ott a családi sírboltban szülei mellé örök nyugalomra elhelyeztetni. Miskolc,... Áldott legyen emlékezete! Némely talán különösnek, elszomorítónak gondolhatja, hogy így terjesztem ki figyelmemet a halálom utáni dolgokra. De én minden megindulás nélkül, józan hidegséggel, a körülmények higgadt mérlegelésével cselekedem ezt. Előre is megnyugtat, ha e részben úgy fog történni az eljárás, amint ezt most nyugodtan elgondolom, s ha minél kevesebb bajt okozok azoknak, akik akkor majd az én ügyemmel foglalkoznak. 1912. február 14. Örültem a közelebbi napokban, hogy Arany János és Gyulai Pál emlékét hozzájok illő meleg méltatással újította fel az irodalom. Növelte örömömet a barátság és szeretet, mely hozzájok fűzött, de az elfogulatlan őszinte becsülés is, mellyel irodalmi nagy értékök iránt viseltettem. Budapesten egy magántársulatban gróf Tisza István tartott szabad előadást Utazás Arany János körül címmel. Arany költészetét és egyéniségét ismertette költeményei folytonos idézésével, igen melegen, szinte csudálattal méltatva a költő és ember egybeolvadott nagyságát. Súlyt ad a méltatásnak az, hogy azt éppen Tisza nyilvánítja. A „Kisfaludy Társaság" február 11-ei ünnepélyes közülésén ugyanily modorban tartotta emlékbeszédét Gyulai Pál felett Kozma Andor. Már előbb elolvastam azt egész terjedelmében. Voinovich Géza, a „Budapesti Szemle" szerkesztője megküldötte nekem a nyomtatott „kefelevonatot". Az emlékbeszéd remek jellemképe a költőnek és embernek - csupán költeményeinek magyarázatos idézgetéséből. Elömlik az egészen bizonyos jóleső közvetlenség és szeretet. Élénkítik a közvetlen érintkezésből merített, igen kedves egyéni vonások. így mindenkit mélyen meghatólag teljesült Gyulainak az a kívánsága, hogy felette majd Kozma Andor tartson emlékbeszédet. A hírlapok szerint a verses emlékrajz egészen elragadta az ünnepi, nagy közönséget. Velem is még mindig bíbelődnek a korombeli jó barátok. A november 19-ei jubiláris hullámok rezgése még mindig mutatkozik a hullámkör szélein. - Az alispán pár nappal ezelőtt, bizottsági megbízásból, azzal a kérdéssel fordult hozzám: festett arcképet vagy szobrot készítsenek-e rólam a megyei tanácsterem számára,