Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

talni nem tudom eléggé. A biztos elmúlásba belenyugodni nehezen enged bennünket az élet-ösztön. Csak sötétben pislogó mécs a síron túli élet híre és reménye is. Ha legalább vigaszt és bátorítást nyerhetnénk abban a tudatban, hogy odamegyünk, ahová rég elhalt s még élő minden kedveseink mentek és menni fognak! Itt mulatásom most csak a mai napra terjed. Holnap reggel visszautazom. A „Nőegylet" fontos közgyűlése lesz, melyben részvételre különösen fel vagyok kérve. «Lnri^-AjA/- •&<

1

MJ'*-+' <J-CI*<!>-U»-- (hJL+i f

t*Jl.V fktJr^ "U**i r ^

(nti

^y,, <J-lV VAA 4^<4*«-», /

^Vt ^^^" «^.rt^Hr*. ií

3-f*V

t

y.(^+.

/ A^o ír'-'* V

s-* ^ 44 &^t>. Lévay levele húgához, Lévay Borhálához 1908. május 24. Most már teljes üdeségében kiadta magát a tavaszi természet. Fejlődik, siet a tetőpont felé, honnan aztán fokonként hanyatlik s folytatfja] az örök rend szerint megszabott körforgását. Most már szinte egész bizonyosan láthatni, mit várhatok termésre nézve a nyártól, legalább az én kertemben. A fák lombjait legtöbb helyen teljesen lepusztította a hernyó. Lehetetlen volt bírni vele. Apróbb fajta hernyók, mint a múlt évben. Nálam még meglehetősen megmaradtak a gyümölcsfák. Alig sínyli egynéhány. Többnyire szép zöld levelesek. De a gyümölcs egészen elmaradt. Talán kóstolónak sem kapok; szőlőtőkéim is, melyek fakadáskor némileg biztatni látszottak, szinte üresek. A vesszők hegyein látszanak itt-ott apró fürtöcskék. Mikor a fürt a venyige teteje felé mutatkozik, azt mondják, ez általában sovány szüret biztos előjele.