Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Ma reggel megfürödtem; negyedikszer és utolszor, mióta itt vagyok. Tegnap estefelé a gyönyörű nap után egy kis esőnk volt. Ma felleges időnk van. A fenyvesek csak úgy árasztják az illatot. Tátraszéplak 1911. augusztus 10. Atrándultam Tátrafüredre a búcsúebédre. Legszebb nyári nap kedvezett. Már csak Darányit, Kállay Albertet, Nagy Ödönt és Sárközy Aurélt találtam ott. Balázs rozsnyói püspök már elutazott. Ebéd előtt visszaadtam a látogatást Darányinak és Sárközynek, de csak névjegyemmel tehettem. Szívélyes búcsúkoccintások közt folyt az ebéd a már ismert dunaörsi bor mellett. Darányi azt a tanácsot kötötte a lelkemre, hogy mindenesetre tartózkodjam vissza attól a jubiláns ünnepeltetéstől, melyet az én kedvemért Miskolcon szándékozik megülni a „Kisfaludy Társaság". Valóságos kockázattal jár, úgy mond, ily nagy életkorban az az izgalom, melyet ily ünneplésben a személyes részvét okozni szokott. Példákra emlékezik. Megfogadom a jó tanácsot. Tátraszéplak 1911. augusztus 11. Komor, híves, csepergős időnk van. A bérceken sűrű fellegek borongnak. Nemigen csalogató a tovább itt maradásra. Ma már a holmim becsomagolásával leszek elfoglalva. Még bajt ad. Annyi sok aprólékosságot vásároltam össze, hogy most nem tudom, mint helyezem el. Sokan vannak, akikre gondolnom kellett. Még így is sokhoz fogok visszatérni üres kézzel. Mindig nehéz nekem ilyenkor nem annyira a fizetés, mint a tárgyak válogatásának gondja. Viszek egypár bokrétát az itt díszlő Erika virágaiból is. Azok igen sokáig megtartják szép lila színüket a virágtartóban, Most nem oly dúsak, nem oly élénkek, mint jobb években. A nagy hőség és szárazság őket is megviselte. Mégiscsak jó volt ideküldeni azt a szentpéteri gyümölcsösi szilvát és körtét. Jóízűen elfogyasztottam az egészet. Ma estére maradt az utolsó körte. Lehet, hogy otthon nem is kapok többé ebből a fajból. Levelezőlapot kaptam Emikétől Furtáról. Talán ez lesz már itt csakugyan az utolsó levélváltás. Rögtön válaszoltam neki. Semmi különöset nem ír; én se írhattam olyat. Tátraszéplak 1911. augusztus 12. Készen vagyok az útra. Pár óra múlva indulok. Bevégeztem itt a szokott négy heti üdülést, most már, gondolom, a tizenkettedik évit. Legelsőben gyógyulni jöttem ide, azután szinte hálából mindig csak üdülni. Most ez a négy heti időzés kevesebb örömet nyújtott, mint más években, mint csak a múlt évben is. Se a természet, se a környezet nem bírt kellőleg érdekelni. Kedélyem is mindig nyomott volt. Okozta ezt bizony nemcsak a megszo-