Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

mégis jó hatással volt az ő szívbajos és fulladós állapotára. De [... ] egészségnek alapos, gyökeres, tartós visszaállítását remélni nem lehet. Ideig való könnyebbülés is nyereség. Ma már egész nap tökéletes tátrai időnk volt. Hűvös, mérsékelt meleg. Kissé felleges, de nem borult. Teljes szélcsend. Valami költeménynek való foszlányok kóvályognak a fejemben, de nem akarnak tömörülni. Kezdetnek ez a néhány sor állt össze belőlük: Hogy ' űzik egymást, hogy szaladnak, Apró hullámi a pataknak! Miért sietnek és hova? Oldaluknál fürdő virágok Marasztalva borulnak rajok, De nem hallgatják meg soha, Vidáman siklanak tova. Nem vagyok egészen tisztába az eszmével. Nem is hiszem, hogy többre viszem e néhány sornál. Tátraszéplak 1911. augusztus 8. Ma reggel találkoztam itt Szabó Jenővel, a győri törv.szék volt elnökével. Több év óta ő is állandó vendég itt. Ma érkezett, de nem igen kapott alkalmas szállást. Még most is minden zug el van foglalva. Most jött ide Hazai Samu honvédelmi miniszter is. A múlt évben is itt tartózkodott rövid ideig. Időnk kissé, úgy látszik, megerősödött. Tegnap este is esett egy kevés, ma reggel is. Mintha ki akarná pótolni a mulasztását, de amit már előbb alaposan elrontott, nemigen fogja helyre hozni. Szentpéterről is azt írják, hogy gyönyörű körtéim, almáim lehullnak. Megölte a nagy hőség és szárazság. Aki megmutatta, el is vette. Horatiust olvasgatva különösen magokra vonják figyelmemet az ódákban egyes ismert közhelyek, melyeket sokszor idézni is szoktak a közhasználatban, s melyek némelyikét magam is jól ismerem. Puszta időtöltésből néhányat föl is jegyezgetek. Elküldtem az értesítéseket, hogy lapjaim szombattól kezdve már ne ide, hanem Miskolcra küldessenek. Tátraszéplak 1911. augusztus 9. Tegnap délután gyümölcsöt kaptam Szentpéterről s levelet Feketehegyről Vadászy Palitól. Válaszolnom kellett nekik, s azzal teljesen kifogytam levélpapíromból. Pali és Irma szét akar nézni a Tátrában, mielőtt hazamennének, de itt sehol nem kapnak szobát. Kérésemre az igazgatóságnak nem volt kifogása az ellen, hogy itt az én szobámat három-négy napra elfoglalhassák. Én szombaton aug. 12én délelőtt elutazom, ők pedig este ideérkeznek.