Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Tátraszéplak 1911. július 26. A ma semmiben sem külömbözik a tegnaptól. Ugyanaz a forróság egész nap. Szobába búvik előle a vendég. Még a reggeli órákban is alig látni sétálókat. Megfürödtem langyos vízben, csak éppen tisztálkodás végett. A nap egy részét Tisza István beszédjének olvasásával töltöttem, melyet tegnapelőtt a katonai létszámemelésről tartott a parlamentben. Kézzelfogható igazságok, de azok reakciós hazafiak előtt falra hányt borsó. Szállonganak olykor, kivált magános sétáim alatt, holmi ötlet- vagy gondolatfélék a fejemben, melyet formába önteni is próbálgatok. így férceltem össze legközelebb egy rövid verset Hazafelé cím alatt, melyben a Tátrától akarok búcsúzni. Úgy el-elnézem egyedül mélázva ezt a fenyveserdőt. Az ég felé szökellő fenyőfák úgy kúsznak föl, mint egy ünnepélyes csendben hallgató nagy közönség, mely az ég beszédét várja. Felettök a karzaton ülnek az öreg pátriárkák, a bércek a közönséggel együtt várakoznak a természet nagy templomában. Horatiust is olvasgattam. Sok ódáját tudom még tanár koromból. Felfeltűnnek egyes ismert helyei. Az Apollóhoz írott ódát olvasva eszembe jut Arany, aki a vers utolsó strófáját kívánta magának, mint Horatius, de meg nem nyerte: Frui paratis et valido mihi Latoe, dones, et precor intégra cum mente nec turpem senectam degere, nec cithara carentem. Engem megáldott az Isten; én megnyertem azt. Tátraszéplak 1911. július 27. A néhány nap óta bennünket kínzó, kegyetlen forróság ma mintha csökkent volna egy kissé. Az égbolt itt-ott felleges. A nap is elbúvik néha. Egy-egy félénk, gyönge szellőcske meg-meglebben. De azért a szobámban most délutáni négy óra tájban 23 Réa. fok a meleg. A hőség tartott vissza attól, hogy ma - a megszokott napon - Tátrafüredre átlátogassak ebédre a társasághoz. Pedig, amint gondolom, ott már ma megkínált volna engem Darányi Ignác az ő dunaörsi jó borával. Tegnap a reggelizésnél egy éltesebb úr, nejével együtt, megszólított, hogy én vagyok-e Lévay József. Bemutatkozott, ő Heil Fausztin, jelenleg közigazgatási bíró, gyermekkorában nekem tanítványom a miskolci gimnáziumban. Megörültem neki. Jól emlékeztem reá. Aztán később figyelemmel kísértem a törvénykezés terén jelentékeny pályafutását a hírlapok értesítése szerint. Később elmondotta, hogy családos: harmadik felesége van, három fia, egy férjhez ment leánya. Úgy gondolom, ide a Szepességre való. S ha jól emlékezem, Klúg Nándorral egyszerre jött a miskolci gimnáziumba. Ma vettem levelet Szentpéterről Vadászy Palitól. írja, hogy ma indul Feketehegyre Irmával. A forróság otthon őnálok is úgy dühöng. A gyümölcs nem fej-