Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Tátraszéplak 1911. július 21. Ma reggel megfürödtem egyszerű, langyos kádfürdőben csupán tisztálkodás végett. Ezt szoktam tenni, teszem most is, míg itt mulatok, néhányszor. - Időjárá­sunk folyvást tűrhetőleg tartja magát. Délig eléggé meleg, napfényes volt; délután, estefelé kissé elkomolyodott, felhős, hűvös lett, majdnem esővel fenyegetett. Levelet írtam Vadászy Palinak. Kértem majd értesítését Feketehegyen leendő elhelyezkedésökről s később az ott időzésnek Irmára hatásáról. Mert nagy hatása van a tiszta hegyi kárpáti levegőnek az asztmában szenvedőkre. - Görgey Márton miskolci derék asztalos-iparos szenvedett ilyenben már élemedett korában. Azt mondta egyszer itt a Tátrában, hogy tizenhat év óta hat hetet tölt itt évenkint; ennek tulajdonítja, hogy még él. Ezelőtt néhány évvel csakugyan itt lett vége. Egy reggel halva találták szobájában. Most tértem vissza délutáni sétámból, melyet olvasgatással szoktam fűszerez­ni. Asztalomon találtam Dókus Gyula névjegyét. Tegnap hallottam, hogy O-Tát­rafüreden időzik. Tátraszéplak 1911. július 22. Rideg, hűvös, homályos nap. Lenyomja kedélyünket, elálmosít. A séta és az olvasgatás sem esik jól. Várjuk a fellegekkel küzdő nap győzelmét. Az itteni időjá­rás szokott szeszélye reményt is nyújt ahhoz. Ismételt sürgetésemre, tegnap már megkaptam az ide utasított „Az Újságot". Izgalomban tart most bennünket a parlament működése, melyben kétségbeejtőleg dúl a kisebb ellenzék obstrukciója. Szerencsétlen nemzet vagyunk. „Impatiens, in­capax!" Délután elég kényelmes volt a levegő: se nem hideg, se nem meleg. Séta és ol­vasgatás az erdőben zavartalan lehetett. Heine Neue Gedichte-jét vittem magam­mal. Gyönyörködöm ennek a keser-édes, nyájas-gúnyos költőnek változatos ver­seiben. Elhoztam ide a Letzte Gedichte und Gedanken kötetét is. Csernák Pista eltávoztával az itt maradt asztaltársak közül (négyen voltunk) Devich kir. táblai tanácselnök ma váratlanul búcsút vett tőlünk. Családi körülmé­nyek szólították. Tátraszéplak 1911. július 23. Reggel átrándultam a szokásos ó-tátrafüredi ebédre. A leggyönyörűbb meleg, nyári nap kedvezett, s még most is így tart esti hat óra felé, midőn e sorokat írom. Az asztalnál találtam a már előbb említett vendégeken kívül Darányi Ignácot és Balázs rozsnyói katolikus püspököt. Mióta hozzájok látogatok - pedig már sok éve -, sohasem hallok társaságukban politikai vagy csak egyéb más érdekes tárgyú társalgást sem. Most, azt mondják, főleg Darányi miatt kerülik a politikát, aki a most nekivadult Andrássy Gyula dühös híve, holott a többi társak más vélemé­nyen vannak.

Next

/
Thumbnails
Contents