Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

elégedve, ha a most látható mennyiséget érett állapotban betakaríthatom. Azonban ez a mostani változó, zivataros időjárás félelmes jövőt jósol. Ez a kis „üres fészek" tehát, ha csakugyan kivonulok, több mint egy hónapig csakugyan üres marad, azaz nem várhatja társaságomat. Itt marad őrzőnek az én két öregemnek, szüleimnek ágyam felett függő arcképe. 1911. július 11. Nem mehettem föl a mai napon a Tátrába, mint eleinte szándékom volt. Azt az értesítést kaptam onnan, hogy a szobám csak július 15-én áll rendelkezésemre, amint ez iránt régebben valósággal magam így intézkedtem. így tehát csak szombaton indulhatok. Itthon maradván tegnap délután kirándultam ide, hogy lássam rokonaimat és kertemet. Most már igaz reményem feletti áldás mutatkozik gyümölcsfáimon. Most már kitűnik a naggyá fejlődött gyümölcsök gazdagsága. Oszszeborultak a gyümölccsel megrakott fák gallyai. Örökös a panaszom az elhibázottan sűrűn ültetett fák miatt. S íme, a sűrűség nem föltétlen akadálya a dús termésnek. Mégis be kellett látnom, hogy nem jól van így, de segíteni rajta most már nem lehet, legalább nagy vandalizmus nélkül nem. - Rózsáim is még mindig teljes pompában virítanak. Nagy gyönyörűséggel sétálgatok köztök. Ott fogom tölteni a mai napot; csak holnap reggel térek vissza Miskolcra. Kedves emlékű látogatást tettem folyó hó 4-én és 5-én Kassán Puky József barátomnál. Még miskolci tanuló kora óta áll fenn köztünk a rokonszenves ismeretség. Sokra vitte nála a csüggedetlen önképzés, a céltudatos fáradozás. Szép érmei és egyébfajta becses gyűjteménye egész termet tölt be a kassai múzeumban. Becses könyvtárát is annak ajándékozta. Ritka magyar ember hagy ennyi emléket maga után. Az ő kalauzolása mellett sétáltam a rendkívül szép és érdekes városban. Évszázadok munkáltak arra, hogy ez a város ily szép történelmi nevezetességeivel ily érdekes legyen. Márványtáblával van jelölve a ház, melyben gróf Andrássy Gyula született; az, melyben Kazinczy Ferenc és Baróti Szabó Dávid 1785-ben [sic!] a kassai „Magyar Múzeumot" szerkesztette; az, melyben Petőfi szállva volt, midőn Eperjesre utazott; az, melyben Tompa lakott, midőn a Gólyáért Kassán le volt tartóztatva; az a ház, melynek helyén Tinódi Sebestyén háza állott a 16. század közepén. És végre az a páratlan felséges alkotás, a nagy székesegyház, a mellette levő templomocskával - hazánknak történelmi nagy kincsei. Meglátogattam Révész Kálmánt, a kassai ref. lelkész-esperest, az én hajdani kedves barátom, a nagy érdemű Révész Imre derék fiát. Ódon építésű emeletes lakása nem tesz derűs benyomást. Inkább nyomasztó. De ám az egy kulccsal tizenegy zárral záródó régi vasládában páratlanul álló kincsei őriztetnek ottani református egyházunknak: tizenkét nagydarab, becsesnél becsesebb, ritkánál ritkább aranykelyhek, kannák, áldozati eszközök, melyeknek történelmi és művészi értékök alig meghatározható. Ott van tovább egy úrasztali skofium varrottas kendő Lorántfy Zsuzsanna kezéből és ajándékából, ugyanolyan rendkívül nagy úrasztali abrosz Barcsay Ágnestől. - Ezekhez járul Révész Kálmán 5-6 ezer darabból álló könyvtára, melynek legbecsesebb alkotórésze az atyjától örökölt, különösen hungarikákban becses és ritka könyvek.