Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Ez a kétnapi látogatás nekem igen tanulságos volt és emlékezetes marad. Megemlékezem itt arról a borzasztó földrengésről is, mely folyó évi július 8-ára szombatra virradó hajnali két óra után néhány perccel meglepte, megrémítette a Duna és a Tisza közötti alföld lakosságát. A rengés központja és legszörnyűbb pusztító ereje Kecskeméten jelentkezett. Ezt a várost már azelőtt is gyakran megrázta a földrengés: de ily erővel még sohasem. Most magán- és középületek romba dőltek. Alig maradt lakóház sértetlenül. Még szerencse, hogy emberáldozatot nem kívánt a szörnyű katasztrófa. A városnak félig-meddig szinte újjá kell épülnie. A szomszéd községek, sőt minden irányban a legtávolabbiak is, többékevésbé megérezték a csapást. Szaktudósok mondják, hogy a rengés nem volt vulkanikus eredetű, hanem csak tektonikus, azaz a föld belsejében végbemenő hegyomlások elhelyezkedése. A természet hasonló lázadozása ellen tehetetlenül áll az ember, kényszerű önmegadással kell oda menekülni, hogy - Isten kezében vagyunk. Tátraszéplak 1911. július 16. Megengedte Isten, hogy a tizenegyedik évi látogatást is megtehessem Tátraszéplakon, mégpedig habár részben fogyatékos, de még mindig tűrhető jó erőben és egészségben. Ugyanazon kedves szobát foglaltam el, melyben a múlt nyáron időztem: délkeletre néző, kedves fekvésű, ellátva a legszükségesebb berendezéssel. Ablakom alatt fut a villamos vasútvonala, mely már annyira kész, amint látom, hogy rajta, a továbbépítés eszközlése végett, a vonat vígan száguldoz. Roppant akadályokat kellett legyőzni az építésben. „Labor improbus" kellett hozzá. Még ma meg sem tekinthettem közelebbről. Gyönyörű, napfényes, meleg időt hoztam ide tegnap délután, de alkonyatkor már esni kezdett, s egészen balra fordult az idő szeszélye. Még ma is hol dereng, hol borong. Hallom, hogy itt minden zug rakva van vendéggel. Úgy látszik, évről évre keresettebbé válik ez a kedves tátrai kis telep. Meg is érdemli. - Itt találtam még Csernák Pista öcsémet, aki néhány hét óta itt üdül. Feltűnő nemcsak arcán, de kedélyén is a tátrai levegő hatása. Jólesett a segítsége, hogy nagy utazóládaimból kirakosgatta és szépen elhelyezte holmimat. Régi ismerőseim közül itt van Semsey Andor igen jó, egészséges színben. Már ma én is asztaltárs voltam az ebédnél, hol őrajta kívül egy kúriai nyug. bíró (bazedov-beteg), egy kassai tanár és Csernák Pista ültek. Az étkezés múlt évi mód szerint, ugyanoly árban és minőség szerint történik, hetenkinti előfizetéssel (penzió). Én, vacsorát mellőzve, reggeliért és ebédért negyvennyolc koronát fizettem nyolc napra. Mikor tegnap délután idekocsiztam, Nagyszalókon (Gross Schlagendorfon) átutazván, gondolatokba merülve szemléltem a nyomorult kis községet, melynek hepehupás, dombos és völgyes talaján rendetlenül elszórt, szegény viskói közt látta meg a napot Hunfalvy Pál és Hunfalvy János, mindketten tanáraim egykor Kézsmárkon (1846/47). Ex tenebris lux!