Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

re tette gyomromat, mely különben is még mindig érzi a régi, tíz év előtti gyomorhurut nyomait. Ma kezdek itt valamennyire javulni, ha elég szigorú vigyázattal tudnám előmozdítani a javulást. De e pillanatban úgy érzem, hogy egypár korty különös itallal (káposztáié) máris vétettem ellene. Az idő folyvást kedvetlen, esős. A kertben sem sétálhatok. Szobámból nézem a borongó, szomorú vidéket. Hallom, hogy a tegnapi jégzápor megkímélte a szőlőhegyeket, melyek most - hír szerint - rendkívüli bő terméssel biztatnak. A jég csak keskeny vonalon tombolt át délnyugat felől északnak. Még ide a város alsó részére sem terjedt ki. E hónap 16-án és 19-én egyházkerületi közgyűlés volt Miskolcon. Megjelentem'ott, csak éppen, hogy megmutassam magamat. Rosszullétem miatt éppen akkor úgy el volt veszve a hangom, hogy egy szót sem szólhattam. Ehhez véve, hogy fülem mind nagyobb mérvű elromlása miatt egy szót sem hallhattam az ottani beszédekből, ott mulatásom csak kín volt rám nézve. El is távoztam minél előbb. Vége a nyilvános részvétnek és szereplésnek a közügyekben. A magántársalgás is nehezemre esik. Tűrni kell, s vigaszt és kárpótlást keresni a múlt időkben. Ez éjjel is nagy eső esett. Este kilenc óra tájban a borús ég egész környéke folyvást villogó villámlásban égett, melyet még dörgés nem kísért. De éjjel, mint mondják, roppant dörgés és villámlással zuhogott az eső. A folytonos villámlás a városi villanylámpákat is két ízben eloltotta. Reggel a talajon kevés nyoma látszott az éjjeli átszaladó esőnek. De ma délelőtt megint egyszerre roppant dörgések rázták meg a levegőt. Azután rövid ideig lassú, nem nagy eső következett. Most pedig délután, mikor ezeket a sorokat írom, derült napfény vigasztal és biztat bennünket, bár, úgy látszik, nem állandóan. A hírlapok jóslása is folyvást csak zivataros napokat jövendöl. Ilyen túlzásba szökdel az időjárás országszerte. 1911. május 20. A mai nap borongósan, de, úgy látszik, eső nélkül múlik el. Korán reggel sűrű köd terjengett, de csakhamar felszállt, s hébe-korba a nap is kipillantott a felhőkből. Nehezen szárad a rendkívül megázott talaj. Kertemben már mégis könynyedén és elég kényelmesen sétálhatok. Séta közben mindig a gyümölcsfák kevés lombjaira vetem szememet. Bizony általában kevés termés mutatkozik. Pontosabb megítélés azonban majd csak később következhetik. Most is elég volt nekem itt három nap. Derült, szép időben is hamar megelégelem az itt múlatás gyönyörét, melyre pedig a távolból úgy kívánkozom, hát még ily elbúsult, kellemetlen napokban! Pedig ki tudja, mily rövid időt enged már nekem a végzet az itt mulatásra? Az én boldogult kedves barátom, Horváth Lajos gyakran ismételte előttem betegsége vége: barátom, én már mindezt a szép holmit, ami körültem van, nem tekintem a magaménak! Olvasgatnék. Van itt néhány különféle könyvem. De az is csak ideig-óráig köt le. Egy kezdőknek való angol kresztomátiában lapozgatom régi angol költők verseit. De hogy magam valamit írjak, arra se a lélek, se a test nem kész. Holnap reggel vissza Miskolcra.