Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

1911. Junius 5. Itt töltöm a Pünkösd-ünnepet: ma a második napját, tegnap igen is meleg, napfényes időben, ma felhős ég alatt. Részt vettem tegnap a templomi ájtatosságban, s a hívek nagyszámú seregével együtt járultam az úrasztalához. Folyvást él bennem az a régi kegyelet, mely három nagy ünnepünk alkalmával kivétel nélkül minden évben a szülői hajlékba szólított, honnan, míg éltek, velők együtt ballagtam reggel Isten házába. Most az üres hajékból már csak emiékökkel ballagok, talán legidősebb pátriárka a hívek egész seregében, az egész városban. Figyelmem és gyönyörködésem fő vágya most is csak a kertem. A terméshez kötött előbbi reményemet az utóbbi napok ugyancsak leszűrték. Az akkor szépen mutatkozott gyümölcsök legnagyobb [része] lehullott; de ami még maradt, ha nem valami sok is, de elég lesz nekem, ha majd éretten letakaríthatom. Rózsáim azonban csaknem kivétel nélkül gyönyörűen virítanak. Azonban a rendkívül sűrűn történt faültetés a nagy fáknál is, de különösen a törpéknél most már szinte tűrhetetlen állapotot idézett elő. A szomszédos fák rohamosan növekvő gallyai egymásra borultak, összeszövődtek. Segíteni csak vagy igen nagy csonkítási vandalizmussal vagy egyes fák eltávolításával lehetne. Holnapután a délutáni négy órási vonattal Rimaszombatba szándékszom innen kirándulni Bornemisza László ottani főispán, kedves barátom látogatására. Az ő barátsága is, de a Tompa szobra is vonz oda, akit az én érzésem és emlékezetem még most is szinte élő barátaim közé számít. Kóvályog is a fejemben arról valami költeményféle, de eddig még nem ömlött ki belőle több ennél a négy sornál: All a szobor magas talapzaton, Hozzám beszél, figyelve hallgatom: Isten hozott te régi hű barát! Itt is gondoltam én gyakorta rád. Pár napot akarok ott tölteni. E hó 10-én szombaton délre ide visszajövök, s innen megyek vissza Miskolcra másnap, vasárnap reggel. 1911. június 20. A rimaszombati látogatást szerencsésen elvégeztem. Bornemisza László barátomnak szívességgel elhalmozott vendége voltam szerdán estétől szombaton délelőttig, midőn visszautaztam Szentpéterre. - Kedves volt nekem Rimaszombatban a Kurinc nevű pusztába való ismételt kirándulás. A várostól sok évre bérelt kétezer hold földön állami gazdasági telep és tanintézet van ott berendezve, szinte mintaszerűleg. Vezető igazgatója, Fekete Pál, kit már a múlt évben is megismertem; fia az én főjegyzőségem alatt velem szolgált megyei aljegyzőnek, Fekete Dezsőnek. Rokonszenves megjelenésű, reális ember, a reá bízott intézetnek felvirágoztatója. Sok volt ott a gyönyörű látnivaló; olyan volt maga az ő szép családja is: az egészségtől duzzadó háziasszony s a három élénk, egészséges gyermek. ízletes, változatos vacsorával kedveskedtek nekünk. A tanintézet a parasztgazdaság okszerű kezelésére tanítja növendékeit. Azok száma jelenleg harmincnégy. Az elmélet