Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

örökös fájdalmat okozott neki. Egyszerű, munkás élete, gondos takarékossága, anyai áldozatkészsége ennél az egynél nem jutalmazta meg magát. Férje régebben elhalt. Tóth Miklós egykor bánfalusi lelkész volt; ott pihen. O, Vadászy Amália attól távol itt fog nyugodni a szentpéteri temetőben. Temetése ma délelőtt tíz órakor történik. Hatvanhét évet élt. Miskolcról is csak szomorúságot hoztam ide magammal. A mi kedves nagybetegünket, úgy látszik, nem akarja a bölcs Isten a biztos javulás útjára segítem. Egy-egy pillanatnyi látszólagos felüdülés után mindjárt következik a visszaesés. Elgyötrött, gyönge szervezete végleg ki van merülve. Életereje már csak a végsőt lobogó mécs. Közelget a ki nem kerülhető csapás, melynek súlyát nálamnál talán senki sem fogja leverőbben érezni. És hogy dúlong körültünk, közelünkben a halál! Ugyancsak tegnapelőtt halt meg szinte váratlanul Miskolcon Zelenka Pál evangélikus püspök. Testileg-lelkileg összetörte az a kétes hírű hajsza és nyilvános per, mely ez évben ellene megindult. A büszke, önérzetes férfiú főhivatala magaslatán, erkölcsi alapjában érezte a megrendülést. Egy régi ballépése nemcsak jó hírnevét, de életét is áldozatul kívánta. Kegyetlen végzet! Jobb sorsot érdemelt. Dicsőítés helyett közsajnálat kíséri sírjába. Holnap lesz végtisztessége, melyen magam is részt veszek. Ugyancsak most ragadta el a halál Miskolcon Hosszú Gyula pénzügyi igazgató egyik felnőtt, szép leányát rövid betegség után. Mint mondják, skarlátban halt meg. Oh, ez az örök kaszás nem válogat, úgyszólván szemhunyva működik! A temetési szertartás véget ért. Én nem kísértem fel a koporsót a hegyre, a temetőbe. A sikamlós, sáros út nem volt arra alkalmas, erőm sem igen lett volna elegendő. A szertartás megszokott, egyszerű volt: harmóniás ének, halotti beszéd és ima. Az én rest fülembe egyikből sem jutott érthető hang vagy szózat. Az énekre nézve az jutott eszembe, hogy mennyivel szebb, lélekemelőbb volna, ha ilyenkor az egész gyülekezet énekelne valamely arra való zsoltárt vagy közéneket, például 92. zsoltárt: „Tebenned bíztunk eleitől fogva... " Ezáltal a gyülekezet részvéte nyilvános kifejezést nyerne. A mulandóság csakugyan sűrűn jelentkezik most az én ismeretségem körében. Most hallom a hírt, hogy Lossonczy Károlyné - Vay Leonie Bábolnán, Komárom megyében szintén meghalt tegnap vagy tegnapelőtt. Tündöklő szépsége volt egykor Borsod megyének. Később reájok nehezült a sors keze: nyomorba jutottak. Vagyontalanná lett férje a méntelepnél nyert alkalmazást, megélhetést. Gyermekeikben sem voltak szerencsések. Elvette a szerencsét azoknak megbomlott viselete és halálok. így hervadt el szomorú, alanti helyzetben az egykor magaslaton díszlő virág. Ebéd után vagyok. Ugy látszik, hogy a halálhír csak nem akar véget érni. Most érkezik Borsodfalujából a távsürgöny, hogy a szegény Juszti, édesanyám testvérének egyik földhöz ragadt leánya, a kétszer is özvegy asszony [meghalt]. Sokat nyomorgott. Már apám, anyám idejében folytonos segítségünkben részesült. Az utóbbi néhány év alatt én küldözgettem neki segítséget. Mostoha sorsot mért rá a gondviselés. Apja iskolai néptanító volt hajdan itt, Kápolnán. A szülék halála után a gyermekek világgá széledtek. Első pihenést a rokonoknál találtak. De azután