Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

szétszórta őket a sors kereke. Talán szegény Juszti volt köztük a legszerencsétlenebb. Sokáig nyomorgott. Sokáig tartó szenvedés után nyitotta fel neki az örök nyugalom ajtaját a könyörülő halál. Néhány forintot küldtem a temetésére. 1910. december 26. Karácsony második napját ünnepeljük. Tegnap a templomi áhítatosságban én is részt vettem, s a hívek seregével együtt járultam az úrasztalához. Az időjárás, úgy látszik, csakugyan kizökkent a rendes kerékvágásból. Az egész ősz és a tél is mindeddig folytonosan esős, ködös, nedves napokat hozott. Nem bírunk kivergődni a sárból. Ez már nem is fekete, hanem sáros Karácsony volt, közben-közben egy-két hideg nap. Hó is mutatkozott, de csak futólag. Sokszor pedig valóságos fényes, tavaszi, meleg idő. Szinte félelmes előjele a jövőnek. Mindamellett elsétálgatok kertem kavicsos ösvényén. Nézegetem a még aludó, de itt-ott gömbölyödő rügyeket, az árva, fekete színben hallgató fákat, melyekről éppen most akarom dalba önteni, hogy ők az én gyermekeim: a jók, a hívek, a hálásak, a természet különös kedveltjei. Egyszer ugyan emlékeztem már rólok. Verseim közt ott vannak a Beszélő fák. Nem tudom, megszabadulhatok-e teljesen az ismertektől, ha újra emlékezem. Uj bizonyíték a képzeletem szűk körének, melyet mindig éreztem. Bizony eléggé üresen telnek-múlnak tőlem a nyolcvanhatodik év napjai. Hiszen foglalkozás nélkül sohasem vagyok, olvasgatok össze-vissza minden terv, cél és eredmény nélkül. írással is babrálgatok, de az már említésre sem méltó. E részben még sikeresebb volt az a pár heti teljes elvonulás melyet a múlt nyáron is a Tátrában töltöttem. - Ott egy kis nyugtalanságot leszámítva egészen a magamé voltam. A magány meghozta néha az ihletés perceit. Most életem folyását kezdem írni az „Akadémia" számára, hogy e részben a szabálynak eleget tegyek. Oly egyszerű, oly változatosság nélküli, egyhangú az én életem, hogy arról alig lehet valamit írni. Nyugodt, zajtalan, harmonikus volt. Egyszer már a magam számára feljegyeztem róla, ami eszembe jutott. Megvan fiókomban Visszatekintés cím alatt. De nyilvánosan is elmondták már életem főbb mozzanatait könyvekben és hírlapokban. Shakespeare fordításomnak, a Vízkeresztnek átvizsgálását és javítgatását csudálatos türelemmel és szeretettel végezte most Bayer József akadémiai tagtársam. Száz lapot meghaladnak jegyzetei. Főleg az értelem helyesbítésére vonatkoznak. Nagy szakismerettel és nyelvtudással végezte. Magam is tüzetesen átvizsgáltam jegyzeteit, s csekély kivételekkel helybenhagytam. Nagy hasznát fogja venni egy új Shakesp.-kiadás. Ezek a sorok utolsók már itt ebben az évben. Különösebb új örömöket nem hozott ez számomra, de különösebb szenvedéseket és nagy bánatot sem. Isten különös ajándéka volt önmaga az esztendő, mely engem életben és egészségben megtartott. Tegnapelőtt érkeztem, holnap reggel búcsút veszek. 1911. február 1. Az új évben ma vagyok itt először. Nem volt különös okom előbb jönni. Ez a rendes sarkából kizökkent téli időjárás sem igen csalogatott. Mert alig értünk