Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

tett engem erre már akkor, midőn a múlt hónapban úgy miskolci kedves rokonom, mint itteni húgom életéért remegtem. Ebben is a gondviselés munkájára ismerek. Most különösebb izgatottság nélkül gondolok a végelvárásra, s nyugodtan gondoskodom a temetés részleteiről jó előre, melynek legfőbb gondja és terhe úgyis csak az enyém lesz. Kertemben is elvégeztem tegnap és ma a legszükségesebb tavaszi munkát. Néhány rózsafámat és szőlőtőkémet fölszedettem a föld alól. Három törpefa-oltványt (körtéket) elültettem. Rózsa- és málnabokraimat, valamint udvaromon levő gömbakácfáimat megmetszettem. A kert pázsitján a harasztot feltisztítottam. A középút fölseperve sétáimra készen áll. A gyönyörű tavaszi napfény szinte ragyogóvá teszi a képet. 1908. március 28. Nem látom, hogy valami nagyon segítené a természet fejlődését a szép tavaszi fény, mely néhány nap óta örvendeztet bennünket. Az éjszakák rendesen hidegek, s reggelre a kívül álló edényekben befagy a víz. Napközben még a melegnek is hideg leheletét érezzük. így nem csuda, ha a fák rügyei még most sem akarnak mozdulni; késik a kibontakozás. Ez éjjel a húgom fia, Vadászy Gyuri is megérkezett Árpádhalmáról. Bizonyosan az én levelem következtében, melyben édesanyja gyógyíthatlan betegségéről írtam neki, megemlítve, hogy ígért látogatását ne halassza sokáig, minél előbb jön, annál jobb. Mert kedves halottunkat látni már nem csak késő, de véleményem szerint nem is észszerű. Mért maradjon lelkünkben utolsó benyomásnak az a meghidegült, élettelen, elváltozott arc, melyet egykor oly kedvesnek ismertünk, amely ott a koporsóban most már senki és semmi, s várja az enyészet, hogy elemeire bontva magába olvassza az örök természet? Kovács László miskolci géptechnikus gépmadara ügyében csakugyan engedtem a nyugtalan, szinte esdeklő kérésnek. Megírtam a felhívást az ötezer korona összegyűjtése végett, de úgy, mintha ő maga kérné. A felhívást én alá nem írtam. Az ajánlást megnyitotta Tarnay Gyula alispán száz koronával. Én utána jegyeztem szinte száz koronát. A befizetés csak akkor történhetik az alispán kezéhez, ha egy év alatt, 1909. márc. 25-éig az egész ötezer korona ajánlás alá lesz jegyezve, amit én nemigen hiszek. De egy találmányába önmagát teljesen beleélt magyar elmének legalább némi reményt és némi megnyugvást szereztem. 1908. április 6. Semmi különös ok és cél sem hozott, csak éppen beteg húgom meglátogatása. Jobb állapotban találtam, mint előtte hittem. Közben-közben napi szüneteket tart a lassú enyészet. De az ítélet ki van mondva. Ajtó előtt leskelődik a kikerülhetetlen vég. Szegény beteg! Nem ismeri a szörnyű bajt, mely belsejét dúlja. Titkoljuk előtte. Néha reménykedik, néha reménytelenül csüggedez. Én is hol biztatom, hol előre készítgetem. Sietnem kell a „Borsodmegyei Nőegylet" holnap délután tartandó fontos értekezletére. Arról lesz szó, hogy a nőegylet által létesített és fenntartott árvaház