Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

meleg őszi kabátot, melyet ittlétem alatt csaknem minden nap viseltem. Ilyenkor látszik, hogy mely szükségtelen ide annyi mindenféle ruhaneművel megterhelve jönni. Mindenből elég lett volna a felényi nekem, aki gavallér lenni nem akarok. Búcsú Tíz év óta a Tátra nékem Hű barátom, hű menedékem, Szívtam üdítő balzsamát. Most, hogy tőle el kell szakadnom Szellő ajkán zizegni hallom A fenyvesek búcsúszavát: „Kitártuk keblünket előtted Múzsád is érzé gyógy-erőnket, Ránk mindig hálásan tekints; De tört szívet éppé emelni Halottba életet lehelni Bűvös hatalmunk arra nincs. " 1910. aug. 19. Tátraszéplak 1910. augusztus 20. Amint mondani szokták: „be van fogva, mehetünk". Tehát rögtön megyünk. Bezártuk itt a tizedik év kapuját nem nagy örömmel, nem nagy szomorúsággal. Ami felhőcskét lelkemen, kedélyemen idehoztam, most is magammal viszem. Azt jótékonyan éreztem, hogy itt töltött napjaimban egészen a magamé voltam. Igazi érintkezésem csak a természettel volt. Egyedül, mindig egyedül. Gondolkozásomban, mélázgatásomban senki és semmi nem háborított, s így áldozhattam valamit a Múzsának is. És nem hagyott el a legnagyobb áldás: a jó egészség. Jövő évben kezdhetek-e még itt egy új ciklust, vagy már csak a múltnak emléke marad nálam? - az az Isten kezében van. 1910. augusztus 24. „Magdala princípium, Bartala finis erit." Ma Bertalan napja. Vége a kánikulának. Ez a kánikula bizony kegyetlenül szeszélyes volt: néha zord hideg, néha és legtöbbször égető meleg és száraz. Szinte négy hétig egy szem esőt sem kapott a szomjú föld. Csüggedni, veszni indult minden. Ehhez járultak a gyakori szelek. Augusztus 20-án, szombaton egész nap oly viharos szélvész volt, s tartott más nap is, mely tönkretette gyümölcstermésünket. Egész alma- és körtetermésem a földön hevert, s a hullás még ma is tart, úgyhogy alig maradt a fákon egy-egy pár szem. Csaknem az éredésig megmutatta Isten a dús körte- és almatermést, aztán elvette. Augusztus 20-án jöttem haza a Tátrából. Negyedfél hetet töltöttem ott tűrhető állapotban. Egészen a magamé voltam. A felséges természet, az egyedüliség han-