Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

gulatot is ébresztett néha, hogy néhány apró költemény írásában is kereshettem üdülést. Pedig lelkiállapotom, kedélyem folyvást bizonyos nyomás alatt szenvedett. Aggódtam egypár rokonom szinte reménytelennek mutatkozó betegsége miatt. Tizedik évi nyaralásomat töltöttem most Tátraszéplakon. Az isteni gondviselés különös kegye megengedte, hogy e tíz év alatt egyetlen napra se rendült meg az én jó egészségem. Távollétemben történt, hogy Miskolcon a déli kerületben Görgey László m. üzletvezetőt „munkapárti" programmal képviselővé választották 543 szótöbbséggel Kubik Béla „függetlenség" párti ellen. A győzelemnek ily igen nagy mérve szinte váratlan volt. A választás szokott eszközein kívül talán egy kis részt annak is tulajdoníthatni, hogy az emberek józanodni kezdenek. Ottlétemben vettem hírt arról is, hogy baró Vay Béla augusztus 17-én reggeli kilenc órakor Alsózsolcán nyolcvanadik évében elhunyt Nem lepett meg a hír, de mégis meghatott. Régóta tudtam, hogy ő testi-lelki törődöttsége miatt már az elmúlás szélén gyötrődik. Terhe önmagának, terhe környezetének. Hivatali pályám huszonkét évig tartott vele mint főispánnal közvetlen érintkezésben. Megnyertem rokonszenvét, barátságát, s érdemes volt reá, hogy azt én is viszonozzam. Betegsége alatt, mely különben ágyba sosem döntötte őt, nem látogathattam, mert nem kellett neki az ember senki, még a fia sem. Temetésén sem jelenhettem meg, mely augusztus 19-én Zsolcán történt. Éppen így költözött el távollétemben néhány barátom régebben: Szabó Gyula, Orczy Gyula, Szűcs Lajos, Szepessy Gyula. Különös, szomorú játéka a véletlennek. E pillanatban jöttem a temetőről. Szüleim rég nem látott sírját látogattam. A sírhalom szomorú hervadás képe. Rajta az utolsó fűszál is elhervadt, kiégett. Mindig elgondolkozom ott. Nemcsak rajok gondolok, de a lét és nemlét kérdéseire is. Kérdések, amelyekre az ő sírjok mellett sem kaphatok feleletet. Most azért is látogattam oda, hogy megnézzem Biri húgom nevének a távollétemben a sírkőre történt felmetszését, melyet én rendeltem meg. A kánikula elmúltával, úgy látszik, változik az időjárás. Mára virradóra valami kis eső hullott. Egy korty a szomjú földnek, valami kis üdítő öröm a növények leveleinek. Borús és egy kissé hűvös napunk van. Talán könyörülni fog az ég. 1910. augusztus 25. Midőn a múlt szombaton, augusztus 20-án hazaérkeztem a Tátrából, asztalomon találtam Bayer József akadémiai nagyra becsült kedves társam lendületes versekben írott levelét Shakespeare V. Henrikje fordítására vonatkozó jegyzeteivel együtt. Meleg rokonszenve nyilvánul irántam a versekben; előszeretettel való foglalkozás az én Shakespeare-fordításaimmal. Lekötelez engem ez az ő szakértői buzgósága. Nagy érdeme lesz egy javított magyar Shakespeare-kiadásban. Most nekem már a második felvonásra tartozó jegyzetét küldötte el. Idehoztam magammal. Nagyjában átfutottam. A különböző Shakespeare-kiadások és kommentátorok széles ismerétével bír, s vizsgálatában felhasználja azokat. Főként a helyes értelmezésre helyezi a súlyt. Megjegyzései legnagyobb részét, úgy látom, elfogadhatom. Otthon rendesen át fogom nézni. - Ma innen levelet írtam neki.