Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Tátraszéplak 1910. augusztus 14. Annyi megjegyezni valóm van, hogy bár az idő komor, hideg, esős volt, mégis átkocsiztam Tátrafüredre. Elköltöttem a társaságban a vasárnapi nem legjobb ebédet. A társaság tagjai már hazautaztak, egyedül Nagy Ödönt és Szabó Gusztit találtam ott. - Kávézásnál a költészetre fordult a beszéd. Elmondtam nekik, le is írtam a Gyulai sírkövére készült kis versemet. Meglepett Nagy Ödönnek nagy jártassága Arany költészetében. Sok versét idézgette. Öt is úgy elragadja Arany, mint minden mívelt magyart, akinek ép érzéke és ízlése van, s akit el nem felejtett a nemzet géniusza. Elintéztem dolgomat a kézsmárki mézeskalácsossal is. Búcsút vettem a társaságtól. - Levelet vettem T. Ilonkától, melyben nagy örömmel megköszöni a kis emlékajándékot. Tátraszéplak 1910. augusztus 15. Ismét jó nagy friss hóval kedveskedett nekünk reggelre a Ferenc József (gerlachfalvi)-csúcs. Katlanja bőven mutogatta, sőt oldalai is. A lég itt alant sokáig hideg volt, de aztán a nap kisütött, s egész estig kellemes hűs volt. Két kis verset küldtem a „Vasárnapi Újságnak", s levelet írtam Palinak Herkulesfürdőbe. Kaptam Bikkszádról is elszomorítót. E hét folyamán ők is hazamennek azzal az érzéssel, hogy idő, pénz és egészség odavan. Valami remény az otthonhoz vagy csak az Istenhez. Nádpataky Laci tegnap este ideérkezett az unokáját meglátogatni. Útitársam lesz hazafelé úgy, mint tavaly. Ma az utolsó levelet - az ötödiket - írtam Bikkszádra. Nyugtalanságom jele ez a sűrű levelezés. Tátraszéplak 1910. augusztus 16. Elgondolom, hogy a távollét azoktól, akiket szeretünk, vagy ha nem is szeretünk, valóban a halál rövid ábrázolata. Csak annak tudata vagy hite teszi könnyen tűrhetővé, hogy a távollevők életben vannak. A halál ezt a hitet nem engedi. P. Erzsike aug. 18-án tölti be élete hatvannegyedik évét. Mint minden évben, úgy most is ma elküldtem neki megemlékező szerencsekívánatomat. Ö az én szívemhez nagyon közel álló kevesek közé tartozik gyermekkora óta. Ma tűrhetőleg viselte magát az idő. Napfény mellett ez a tiszta hűs, tavaszias levegő kellemes is. Tátraszéplak 1910. augusztus 17. Megemberelte magát az idő, mégpedig nagymértékben. Egyszerre szinte túlságos melegre változott. Most délután a szobámban 19 R. fok. Ott künn szeles, de nagyon meleg, mintha esőre készülne. A hegyeken köd és felhő borong.