Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

sugarait a sár- és pocsolya-tengerre, de még most sem tartósnak ígérkező határozottsággal. Most azonnal visszaindulok. 1908. március 14. Végre csakugyan teljesítettem a látogatást Budapesten. Március 6-án reggel mentem, s 11-én este érkeztem vissza. Gyulai vendége voltam. Semmi más célom nem volt, mint néhány jó barátom s jó ismerősöm meglátogatása. Gyulai barátomat tűrhető állapotban találtam, bár nagyon gyöngének s különösen emlékező erejét fölötte megcsökkentnek. Háromszor-négyszer ismételte a kérdést oly tárgyról, melyre nézve néhány perccel előbb már feletet kapott. Ajánlottam, hogy hagyjon fel a szerkesztés gondjaival („Budapesti Szemle", „Olcsó Könyvtár" stb.). Nem volt hajlandó az anyagi előnyök miatt. Pedig látszik már itt-ott a figyelem hiánya, dacára annak, hogy segédkezik mellette egy megbízott fiatalember. Látogattam Görgei Artúrt, Görgey Pistát, Szily Kálmánt, Fraknói Vilmost, dr. Farkas Lászlót és a „Franklin Társulat" igazgatóját, és akit előbb kellett volna említenem, Voinovich Gézáékat (egykor Arany Lászlónét). Sokat hallottam az üdvözletekről és jó kívánatokról, melyekkel Görgei Artúrt január 30-án kilencvenedik éve betöltése alkalmából igen-igen sokan, még váratlan és meglepő oldalról is, elárasztották. Ujabb erős bizonysága ez annak, hogy mind szélesebb körben oszlani kezd a pokoli gyanú, melyet Görgei nevéhez fűzött a butaság, a rosszakarat, a hazafiúi vak fanatizmus. - Görgey Pista ezek és egyebek láttára, mint említé, cikket írt a „Budapesti Szemle" számára Klio locuta címmel. De én azt hiszem, hogy még most nem maga Klio beszél, csak hírnökei. Részt vettem dr. Farkas László vendégasztalánál Gyulaival együtt és Voinovichéknál, hol őrajta kívül még Fraknói Vilmos és Szalay Péter államtitkár, a háziasszony testvérbátyja volt jelen, akinek sajátságos, rokonszenves egyéniségével megismerkednem örömömre szolgált. A „Franklin Társulat" igazgatója még mindig nemigen biztat arra, hogy öszszes költeményeim örök tulajdonjogát megszerezzék. Azt inkább ígéri, hogy kéziratban levő verseimet, melyek már egy kötetet tennének, s mely már A Múzsa búcsúja lenne, megvenné és kiadná a társulat. ígértem, hogy e nyár folyamán összeszedem. Minden különösebb mulatság vagy szórakozás nélkül telt el az a néhány nap. Nem volt kivel ide vagy oda elvetődnöm. Ahol hallani kellett vagy lehetett, oda hiába is mentem volna. így többnyire csak a szobába szórakoztam, legföljebb az utcákon tettem rövid sétát. En a fővárosban mindig jóllakom négy-öt napi mulatással. Talán majd májusban ismét fellátogatok az „Akadémia" gyűlésére, vagy ősszel ismét Gyulaihoz Leányfalura. A vármegyének még most is választási bizottsági tagja lévén beosztanak engem egyes választmányokba, bizottságokba stb., melyekben aztán én sohasem jelenek meg. Ha megtisztelő is ez a bizalom, de rám nézve nem kedvező. Képtelen vagyok lábam gyöngesége miatt a lépcsőkön jární-kelni, képtelen vagyok fülem elnehezülése miatt a tanácskozásokban részt venni. És igazat vallva, ez a mostani politikai és társadalmi légkör inkább elvonulásra, mint szereplésre ösztönöz...