Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Tátraszéplak 1907. július 24. Kitűnő, napfényes, meleg napunk van. Kezdek kibékülni az időjárással, melynek kedvezését a gyötrelemmel tűrt hideg, zord napok után csakugyan megérdemeljük. A szél ugyan most is erősebben kezdi lengetni és hajtogatni a fenyőfák gallyait, de ez csak némileg hat mérséklőleg a nyári melegre, mely most szobámban 15 R. fokot mutat. Eddig még sosem tapasztalt haladás. Valami költői babrálgatásba, bármint szeretnék, nem bírok fogni. Nem juthatok hangulathoz. Talán a szép napos meleg idő ezt is meghozza, mert reám, kedélyemre, egész valómra a nap mindig csudálatos, üdítő színre bátorító hatást gyakorol. Nem szívesen laknám olyan szobában, melybe a nap sohasem süt. A magammal hozott néhány könyv közül leginkább forgatom Horác költeményeit Barna Ignác nem minden érdek nélküli, alakhű fordításában. És Arany II. kötetét [Kisebb költemények), IV. kötetét [Elbeszélő költemények). Nem bírok én betelni Arany költészetével. Akárhányszor olvasom, mindig újabb-újabb gyönyört, szinte bámulatos elragadtatást érzek. Szeretném Horatiusszal állandóan zengeni a magyar verselő Pisócskák fülibe: „Nocturna versate manu, versate diurna." Az idő bezzeg megbánta a kis jószívűségét. Délután borongani, azután lassan esni kezdett. Most pedig, esti hat órakor zivataros, égi háborús vihar van. Sötét felhő vagy köd árja borítja a vidéket. A levegő tetemesen lehűlt. Tegnap hallottam Nagy Ödöntől, hogy az idő-jóslat kritikus napnak jelölte meg július 25-ét, azaz holnapot. Ugy látszik, a jóslat csakugyan teljesült egy nappal előbb. Nem tudom, lehet-e valami az én holnapra tervezett tátrafüredi látogatásomból. Tátraszéplak 1907. július 25. A tegnapi vihar után eléggé kedvező, szép napos idő lett. Kényelmesen átsétáltam Füredre. Az asztaltársaságban már ott találtam Darányi minisztert, aki feltűnő szívességgel fogadott. Csakugyan megvettem Gyulainak a fejér galambot, s vettem ahhoz egy simított tölgy talapzatot. A verset a galamb nyakára kötöttem. írtam levelet is hozzá. Nem tudom, ad-e rá választ. Holnap teszem postára a küldeményt - Vissza három órakor már a társaskocsin jöttem. Levelet kaptam Horváth Lajostól és Lillikétől egy nagyon körülményeset és igen kedveset. Igen megörültem, hogy végre mégis megemlékezett rólam ez a szívemhez közel álló fiatal nő, kihez gyermekkora óta rokonszenves szeretet és kedves emlékek kötelékei fűznek. Hónapok óta nem tudtam felölök, ők sem énfelőlem. Leveleim válasz nélkül maradtak így elhallgattam. Most már írni fogok neki. Bár vigasztalni és biztatni tudnám borús családi és egyéni körülményei közt! Tátraszéplak 1907. július 26. „Este van este van... ki-ki nyugalomba": de itt nem olyan este van, melyen „az éji bogár nekimegy a falnak". Híves, csaknem hideg, örökké felleges ég, mely a