Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Tegnap Füreden járván bementem Maurer bazárjába. Ott megláttam egy ércöntvény fejér galambot, melynek hátulsó részébe szivar és gyufatartó van igen ügyesen alkalmazva. Elhatároztam, hogy meg fogom venni Gyulai számára. Ez éjjel a következő kísérő versecskét gondoltam hozzá: Várhatsz-e még jót ez istenverte kortúl, Melyben minden, minden visszájára fordul, Melyben puszta nevét élvezzük a nyárnak, A szellők helyett hideg, zord viharok járnak; Maga a galamb is nehézli a tollat S csüggetegségében ércalakká olvadt, Felhagyva röptével, szabad mivoltával, A szobádban szolgál szivarral, gyufával. Levelezőlapot küldtem Szentpéterre Irmának; éppen ma van névnapja. Ugyanolyat Buziásra Jolánnak, a Gyuri feleségének, aki ott erősíti gyönge egészségét. Hosszú levelet H. Lajosnak Miskolcra az itteni körülményekről. Reggeli séta közben találkoztam Bozichcsal, aki Füredről jött. Egész úton jól tartott beszéddel úgy és oly tárgyakról, melyekről a múlt évben éppen ezen a sétavonalon traktált: jogi, politikai, egyéni vonatkozással. Délután öt-hat óra tájban az egész füredi társaságot a napon sütkérezve találtam itt szállásom közelében. Velők voltam, míg hat óra után visszasétáltak. Tátraszéplak 1907. július 23. Úgy látszik, az idő csakugyan meg akarja már emberelni magát. Ma a tegnapihoz hasonló, vagy még enyhébb és nyugodtabb napunk van. A szél is elcsendesült, vagy talán csak pihen. Most már a hegyi sétára is el merek indulni, melyet ez ideig még nem gyakoroltam. Sokszor gondolok az otthoniakra. A közelebbi zord napok elég okot adnak rá. Mi jó lenne, ha elhagyott otthonunk körülményei, tárgyai és emberei ottlétünkben is oly kedvesek és kívánatosak volnának előttünk, mint mikor huzamosb időre távol vagyunk tőlök! A szép meleg napestig kitartott. Lekívánkozott rólam az őszi felsőkabát. Sétáltam délelőtt föl a hegyre. Beszéltem ott Finkey Ferenc sárospataki tanárral és Alexander Bernáttal. Délután lesétáltam az 1900-ban szerencsétlenül járt (agyonlövött) Flesch emlékkövéhez. A feliratban ez a kifejezés, „itt lövetett agyon", helyet enged annak a gondolatnak is, hogy itt lőtték agyon, vagy itt lőtte valaki. Pedig per útján bizonyítva lőn, hogy a halált a vadásztárs véletlenül elsült fegyvere okozta. Levél jött Szentpéterről Mariskától minden különösebb érdek nélkül, Bártfáról képeslap Ilkától: holnapután haza készülnek; az orvos okos étrendet szabott; a nagy szelek leverték a gyümölcsöt a Ruzsinban stb.