Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Az ünnep szombatján, tegnapelőtt jótékony csendes esőnk volt. Nem tartott sokáig, de mégis egészen felújította az eltikkasztott természetet. Az ég azóta is borongós. Kertemben soha oly dús és nagy nem volt a fű, mint az idén. Szinte övig ér és sűrű. Húgom veszi hasznát. Holnap akarja kaszáltatni, de attól tart, hogy a fákról lepergő temérdek hernyó ártani fog a fű használhatóságának. 1907. május 21. Hol állapodik meg ez a lázas rohanás, melyben a társadalom minden rétege oly rendkívül töri magát az anyagi előnyök után? Ez a mindenek harca mindenek ellen! Ez az egymással birkózó tülekedés, melyre végre is az állam alapjait rendítgeti! Senki sincs megelégedve azzal a körrel, melybe sorsa helyezé. Kivágyakozik belőle vagy túlnyújtózik rajta. Egyes külön érdekek részesei szövetkeznek egymással, s vállvetve törekszenek kierőszakolni a jobblétet, a könnyű boldogulást. Szinte azt mondhatni, hogy napjainkban a nagy társadalom apró szövetségekké és társulatokká töredezett. Legközelebb református papjaink is azon törik a fejőket, hogy az egész országban egy nagy kongresszussá tömörüljenek, s így sűrgöljék az előnyöket, melyeket saját alkotmányos szervezetök keretében elérkezni nem remélnek, azaz: fizetésök javítását. Ez az irány szüli az oktalan fényűzést, az élvezetek idétlen hajszolását, a tisztes szegénységgel való elégedetlenséget, az erkölcsök hanyagolását. A szomszédom özvegyasszony. Nem gazdag. Mindössze néhány hold földecskéje van. Fia mostanában házasodott. Az új házibútor urasághoz illő. A menyecske az ünnep első napján fekete selyem-, második napján fejér selyemruhában jelent meg a templomban. Hallom itt, hogy egy szegény zsellérember éjszakára le szokta kötni a bajuszát, hogy „úgy álljon nappal, mint az uraké". Kicsiny, de jellemző vonásai az időnek. Tegnap estefelé néhány óráig tartó csendes esőnk volt, mely egy kevéssé még éjjel is gyarapodott. Ezúttal már talán elég is volna. De az tudja jobban, aki igazgatja. A levegő is meglehetősen lehűlt. Reggel 10 fok volt a meleg. Nemigen van itt miért időznöm tovább. Délután öt órakor visszamegyek Miskolcra. 1907. június 2. Vége ezúttal az örömnek és gyönyörűségnek, melyet eddig mindig kerestem és találtam kertemben. A hernyó, mint egy egyiptomi csapás, tönkretette gyümölcsfáimat. Nincs rajtok egyetlen lombocska, nemhogy gyümölcs volna. Úgy merednek az ég felé pusztán, szomorún, feketén, mint egy megégett erdőcske. A hernyóirtás körül elkövetett minden igyekezetünk és törődésünk kárba veszett. Semmi legkisebb eredménye nem volt annak sem, hogy egyes gallyakat gálicfolyadékkal permeteztünk. Befolyással volt a pusztulásra talán az is, hogy szomszédjaim éppen semmit sem gondoltak annak idején a hernyózással. Törpefácskáim közül is alig maradt zöld lombosán egypár körte- és almafa. Bárcsak jövőre legalább magok a fák meg ne sínylenék a rombolást! Úgy gondolom, hogy talán már maga az a rendkívül szigorú és abnorm tél befolyással volt a természet elcsigázására, mely a növénynek minden ágában mindenfelé tapasztalható. Úgy látom, nem-