Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Még reszket az örömtől a magyar föld, Örömre gyujták a közel napok ; Két,százados elfojtott vágya betölt, DúU keble uj életforrást kapott: Dicső fejdelmét'nem hiába várta, Szent hamvait most már keblébe zárta; E hamvakból örök tűz ébredend S a mult emléke szebb jövőt teremt. Mert a múltban szenderg jövőnk reménye, Nekünk a mult nem halt meg, most is él, Ránk tündököl még túlvilági fénye S fénye mellett, mely bennünket kisér, Sírjaikból kikelnek a nagy ősök, A régen porló vértanúk, a hősök S buzdítanak szeretni ezt a hont . . . Nyissunk nekik szivünkben pantheont ! Szivünkben annak is, ki itt előttünk Nyugalmas érczalakban megjelen; Haboktól vert hajója messze tőlünk, Most itt a révben már veszélytelen. 41. kép. A Szemere-óda első strófái