Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

idők emléke, és sokáig kell várnunk és lakolnunk, míg a fölébredt önvád elunja olvasni eltűnt éveink zavaros lapjait, s behunyja a szemét, s nem háborog többé, ha megnyugodni próbálunk azon, hogy mindezt önmagunk akartuk így, hogy ami megtörtént, afelett aggódni hiábavalóság, hogy a végzet így határozott felettünk, hogy gyógyíthatlan sebet mégsem ütöttünk magunkon. Ezt kiforrja lelkűnkön az idő, mint szerelmes kéz által az élő fa kérgébe rovott betűket. Mint aki sűrű erdőben, hosszú, tekervényes, csábítgató úton törtet előre, hogy útja végén meglássa azt a tündérkastélyt, melyről andalító regék csengenek fülébe, s midőn odaér látja, hogy az egész egy kisszerű rom, melyért fáradni, áldozni nem volt érdemes. E lapokon, abból az évből alig találok erre vonatkozólag néhány sor feljegyzést. Ezt a megemlékezést éppen az évforduló alkalmából úgy teszem ide, mint parányi fejfát egy feledésnek átadott sírhalomhoz. Szeptember 6-án vendégeim voltak az összes szentpéteri és miskolci atyafiak a Jézus kútja felett levő szép kis pincémben. Kellemesen töltöttük ott az estét szinte tíz óráig. A múlt évben elmaradt ez az összejövetel, melyet pedig én évenkint egyszer igen örömest óhajtok megtartani, annyival inkább, mert az a kis kedves hajlék, mely ezelőtt sok ideig vidám barátkozások úgynevezett „kis kápolnája" volt, az idő múlandósága miatt lassankint mindig némább és elhagyatottabb lesz. Azok, akiket ott gyakran dalra gyújtott a jókedv, örökre elhallgattak, elköltöztek, a még élő kevesek kivénültek. Legtöbbször egyedül látogatok már ide, s magam elé idézgetem itt a múlt emlékeit. 1906. szeptember 13. Régóta nagy hőség és szárazság tikkasztotta nálunk a tenyészetet. A mezők kiégtek. Az emberek már szinte kétségbeestek a jövő iránt. A fák lombjai azonban, csudálatos, folyvást eléggé üdén zöldeltek! Tegnap megjött a várva várt eső egész nap kevés szünetelés mellett folytonos permetezéssel. Mára virradóra azonban egész éjjel sűrűn és bőven omlott, úgyhogy utcáinkat sár és pocsolya borítja, s most is sűrű cseppekben hulladoz. A hőmérő reggel 10 fokra süllyedt. Tegnap leszedtük a gömbölyű körtéket. Itt volt az ideje, mert már több mint fele lehullott. Többi körtéim is csaknem kivétel nélkül hulladoznak. Előbb kell azokat is letakarítani, mint gondoltam. Még a Léderer-féle tizennégy nagy körtéből is lehullott már tíz. Már egypár fáról, úgy látom, akár most is leszedhetném, de a folytonos eső gátol. A jövő hétre kell halasztanom, ha majd kiderül az idő. Szőlőm azonban rendkívül sok és gyönyörűen kifejlett. Ilyen még sohasem volt. Becsületére válik a „megjegyzendő" Szűcs Jánosnak, aki azt ez évben jó rendbe szedte. Azért mondom „megjegyzendő"-nek, mert ez a különben igen értelmes, okos szőlőmívelő beszédjében minden lépten-nyomon ezt a szót használja. Hagyom a szőlőt szeptember végéig, vagy addig, míg tökéletesen meg nem érik, ha addig kegyelmeznének a tolvajok. Most különben a folytonos száraz, meleg időjárás miatt minden korábban érik, mint rendesen szokott. A kukoricát e napokban mindenütt letörték, amit máskor csak Szent Mihály-nap táján szoktak. A szőlő - mint mondják - a hegyeken csaknem teljes éredésben van. Kevés bort, de