Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

jót remélnek, ha rosszat nem sejtene az a tapasztalás, hogy az idén semmi gyümölcs nem volt tökéletes. Alma, körte, szilva, dió mind férges, s a tönkrement dinnyével együtt ízetlen. Ez a jótékony eső éppen jókor jött. Elmosta a vendéglősök országos szövetségének tegnap és tegnapelőtt Miskolcon tartott kongresszusát is, legalább annak füstjét és cafrangjait. Nem kis betegsége korunknak ez a minden oldalon tapasztalható szövetkezés és sokszor az azzal járó „sztrájk". Egyesek érdekharca egyesek érdeke ellen, mely végeredményében az állam kapuit döngeti. Annyira szobámba szorított az eső, hogy a kertbe sem léphetek ki, anélkül pedig az ittlét szinte szobafogsághoz hasonló. Nem is időzöm most itt tovább; még a holnapot gondoltam itt tölteni, de most már délután szárnyamra kelek. 1906. szeptember 23. A közelebb múlt napokra csaknem azt mondhatni: adtál, Uram, esőt, nincs köszönet benne! Amint szept. 13-án elkezdte, folyvást mindennap esett egészen tegnapelőttig, szept. 21-éig. Azóta már szép, derengő, de csaknem hideg, őszi napjaink járnak. A szomjú föld jóllakott égi itallal. Most minden vidámabb színben közelít az enyészet felé. De itt-ott, mint hallom, a szőlő már rothadásnak indult. Az enyémen is látszik egy kis részlet. Tegnap minden körtét letakarítottunk. Ugy hiszem, ideje volt. Felényi sem lett a tavalyi terméshez képest. Nem is oly tökéletes. Még egynéhány törpefán maradt, amit holnap szintén le fogok szedni. Különösen szépen fejlődött a „Napoleon" 14 db és a „Würtembergi" 8 db igen nagy. A Szemere-szobor leleplezését, melynek én még mindig adósa vagyok a megígért ódával, ismét elhalasztották az előbb kitűzött október 21-éről okt. 28-ára azért, mert előbb a megyeház teremé el lesz foglalva a képkiállítással. Szegény Szemerét még szobra fölállításában is üldözi a balszerencse, pedig életében is eleget üldözte! Előre sejtem, hogy majd emlékünnepélyének fényét is, ha elhomályosítni nem fogják is, de nem szívesen látják a jelent dicsőítő hazafiak, akik nem tudják megbocsátani Szemerének az emigráció körében tanúsított magatartását, különösen azt, hogy Kossuthtal nem mindig járt egy úton. 1906. szeptember 24. Az eső csak nem akar megszűnni. Tegnap délelőtt meglehetősen tartotta magát az ég boltja, de már délután egyszerre megeredt a csatornája, s szinte estig folytatta. Jól jártam, hogy ebéd után mindjárt leszaggattam azt a néhány nagy körtét törpefáimról. Ma már nem lehetne szárazon. Pedig holnap reggel okvetlen vissza akarok térni. Ma van itt Szentpéteren a Szent Mihály-napi vásár. Bizonnyal azt is megrontotta az esős, sáros idő. Nem igen veszem észre az ablakon átnézve, hogy sűrűn járnának utcáinkon a vásárosok. Mindamellett azt hallottam délután húgoméktól, hogy a vásár egyike volt a legnépesebbeknek. Nevetségesen beszélik egy ponyvái históriákat áruló férfi és asszony szereplését. Harsány hangon, szemöket düllesztve éneklik a körültök sereglő tömegeknek a borzasztó történeteket, rablásokat, gyilkosságokat. Kezökben a históriás nyomtatványok nagy csomója, melyből