Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

1906. május 1. A képviselőválasztás tegnap és tegnapelőtt lezajlott. Hallom, Miskolcon megmaradt az előbbi kettő. Szirmabesenyőn jelentékeny kisebbségben maradt Miklós Ödön, aki a kerületet sok éven át képviselte. Tiszta „függetlenségit" kívánt az uralkodó áradat, ő pedig nem volt az, bár a viszonyok zavarodásában elhagyta régi „szabadelvű" pártját, s hangos előharcosa lett a koalíciónak, mely, íme, mégsem bírta őt ezúttal mandátumhoz juttatni, pedig Kossuth maga ajánlotta nyílt levélben a választóknak. Mondják, hogy bukásának oka politikai viselkedésén és színezetén kívül egyéni magatartásában is keresendő. Bizony veszít vele a parlament. Az idők jele, hogy egy szomszéd vármegyéből idehozott, teljesen ismeretlen idegennel, akit - mint hírlik - semmi legkisebb egyéni képesség nem támogat, így letiporhatják a magunk érdemes emberét. Sokszor volt, hogy május első napján keresve kellett zöld „májusgallyat" találni leginkább a hársfákon. Most mindenfelé dús zöld lombokat és virágzást látunk. De azért a természet most sem fog eltérni rendes törvényétől. Minden csak a maga idejére érendi el a fejlődés tetőpontját, a megéredést. 1906. május 12. Harmadnapja kínozom itt az időt gyötrelmes fogfájással. A fájdalom attól a kis ponttól az egész testre kiárad. Szenved miatta a lélek és kedély is. A fájós fogtól pedig nem egykönnyen akarunk szabadulni akkor, midőn ha rágni valónk elég volna is, de oly kevés maradt meg a rágónkból. Mindig eszembe jut ilyenkor, hogy Burns a fogfájásról is költeményt írt. Bizonyosan kínjában írta, akár fájdalma közben, akár annak elmúltával. Gyümölcsfáim dús virágzásának vége. Ügy látom, az idén az abban talált gyönyörűséggel kell beérnem. Az elhullt virágok alig hagytak itt-ott gyümölcsöt magok után. Szilva semmi, alma és körte szintén kevés. Az is mily sok véletlen csapásnak van még kitéve! Nem bírunk a temérdek hernyó pusztításával. A szomszédban a fákat kopaszra emésztette. Az én kertem azokhoz képest csaknem teljes üdeségben maradt. Rózsafáimat színes üveggömbökkel díszítettem föl. A hosszú egyenes sétamezsgyén végigtekintve első pillanatra kitündöklik, hol vonta meg magát a virágok egy-egy királynéja. Némi díszt nyert általa az egész vonal. Most már csak a jövő hó első napjaiban a pünkösdi ünnepekre fogok idelátogatni. A jövő hét közepén, máj. 17-én a fővárosba utazom Gy. P.-hoz az „Akadémián" máj. 20-án tartandó József főhg. dísz-emlékünnepére. Onnan talán ővele együtt a volt Arany Lászlóné, most Voinovich Gézáné látogatására Fejér megyébe, hogy régi ígéretemet beváltsam. De előbb még a május 14-16-án tartandó egyházkerületi gyűlésen is részt kell vennem. 1906. május 27. Minden úgy történt, amint fentebbi (máj. 12-ei) soraimban megírtam. Május 20-án az „Akadémia" emlékünnepélye szokott módon folyt le József főherceg családja, miniszterek, főpapok, katonai főrangúak s az akadémiai tagok jelenlétében.