Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

önként elfogadott hiánya segítettek rajtam. És megerősítést nyert nálam is az igazság, hogy „csak erősen akarni kell"! Kifizettem szobakontómat az igazgatóságnál. Ár a tavalyi. Napi 3 K 20. Esik huszonnyolc napra 89. 60. Levonva 15%, 13 K 44 Pn: fizettem 76 K 16. Még hátra lesz az útiköltség. Az egész időzés mindenestől nem kerül többe háromszáz koronánál. Még egy csomó Érikát szedek. Abból kötök egypár bokrétát az otthoniak számára. És ezzel aztán: finita la commedia! 1905. augusztus 20. E hónap 12-én kerültem vissza Miskolcra Tátraszéplakról, hol teljes négy hetet töltöttem. Napjaim bizony nem teltek ott kedvem szerint. Testileg, kedély és szellemileg folyvást bizonyos zsibbadtság nyomott. Más években sokkal kellemesebb, sokkal üdítőbb hatást gyakorolt rám. Talán itt is elveszi az ingert a megszokás. Ide tegnap délben jöttem ki. Itthon sem találtam örvendetes körülményeket az egy hónapi távollét után. Bizony a haza szerencsétlen sorsa sem fordult azóta jobbra, kertecském állapota pedig szomorúan elhanyatlott. A folytonan tartó rendkívüli hőség és szárazság miatt a növényzet lesült, lefonnyadt. Az alma úgy lehullt férgesedve, hogy idestova egyetlen darab sem marad nekem a fán. A körte megmaradt a nagy fákon mégpedig oly mennyiségben, hogy itt-ott az ágát is töri. Néhol azonban ez is, meg a téli faj is peregni kezd. Szőlőm, a nagy reménnyel biztató, nagyrészben tönkrement a szárazság vagy a perenoszpora miatt. Néhány rózsám azonban most is gyönyörűn virít. Vigasztaló sugár a szomorú hervadásban. Ma délre vendégeink érkeznek Miskolcról: a szokott rokonság. Délután majd jelenlétökben leszedem az „Angulemi hercegnő" és a „Clapp kedvence" gyümölcsét. Az utóbbin mindössze vagy tizenkét darab körte termett, de pompásan kifejlett, nagy gyümölcsök. Az előbbiek nem fejlettek oly szépen, mint a múlt években. A nagy hőség most siettette az éredést. Úgy jöttem most ide vadászkészülettel és vizslámmal, hogy a közelebbi napokban majd vadászgatni fogok Lossonczy Jenő, Vadnay Pista és Szepessy Gyula társaságában. De a két első ma elutazik egy hétre, az utolsó pedig mára hívott volna, de a vendégek miatt meg nem jelenhetek, így nem tudom, a közelebbi napokban ad-e még alkalmat Szepessy Gyula. Nagyon integet tartózkodásra lábam fokozódó gyöngesége, kivált mióta itthon vagyok, de a vágy erősebb bennem, mint a láb gyöngesége. Szükséges volna, hogy őrt álljon az okos mérséklet. 1905. augusztus 22. Mégis részesültem tegnap Szepessy Gyulánál Berentén a vadászat örömében és fáradságában délelőtt. A hőség nagy, a fogoly kevés. A hiányt pótolta az igen szíves látás, az ízletes asztal élvezete és a társaság. A jövő héten még ki fogok látogatni hozzájok. Tegnapelőtt délután a miskolci vendégek jelenlétében csakugyan leszedtük egypár körtefa gyümölcsét. Örültem, hogy az egész társaságnak szolgálhattam néhány szép darabbal. Most már odalenn a nagy fán a „csíkos Vilmos" körte is zsen-