Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

csos a közlekedési minisztériumban. Ezzel és a Gyulaihoz ma küldött hasonló tartalmú levéllel megtettem ebben az ügyben azt, ami tőlem telt. Meglehetősen elfáradva érkeztem haza négy óra tájban. Szemzeni kezdett az eső két ízben is, de azért eső nélkül múlt el a nap. Most már oly hőség és szárazság uralkodik, hogy az itt időzés emiatt is kellemetlen. Megemlítem, hogy az ebédről visszajövet utolért az útban az asztaltársaság egyik tagja, Bozich nyug. kúriai bíró. Az ország mostani súlyos helyzetéről beszélgetve igen örült, hogy bennem is az ő véleményével egyező társat ismert meg. Most már az ember ezzel a higgadt véleménnyel csak úgy „meglapulva" jár-kel a társaságban, mint akit az uralkodó koalíció száműzött az igaz hazafiak sorából. Az asztaltársaság tagjai sem tudják mindnyájan egymásról, ki milyen politikai véleménnyel bír. Csak úgy takargatják egymás előtt. Tátraszéplak 1905. augusztus 4. Küldeményt kaptam Miskolcról is, Szentpéterről is: amonnan hat darab gyönyörű őszibarackot, eminnen tizenkét kajszin barackot és tizenkét db úgynevezett „puszedlit" kaptam volna. De ez az utóbbi küldemény használhatatlanul tönkrement. A gyümölcs úgy egybeolvadt a süteménnyel, hogy az egész egy lágy tésztatömeg lett, melyből egy szem szilvát és két szem barackot lehetett kihalászni. Nem való az ily küldeményekkel bajlódni. Nincs rá szükség, aztán, íme, csak bosszúság! Délelőtt oly égető hőség uralkodott, hogy alig állhattuk. Az erdők árnyékában is izzadtunk. A fenyves csak úgy ontotta a kedves illatot, mely mintegy kárpótlás volt a nagy melegért. Most délután két óra tájban látom, erősen kezd ott künn lengedezni a szél. Ez egy kissé mérsékelni fogja a hőséget. Most itt bent 20 fokot mutat a hőmérő. Miskolcról azt írják, hogy ott 30-40 fok R. - bizonyosan napfényen, s hogy a nagyreményű szőlőtermést ijesztőleg pusztítja a peronoszpóra és a zöldrothadás. Tehát újra csapásos ősznek nézünk elébe! Tátraszéplak 1905. augusztus 5. Tegnap este naplemente után már gyönyörködhettem a nyugati égbolton. Az egész éter tiszta, átlátszó, sárgásvörös színben terült a magasban, melyet a már lehanyatlott nap visszatekintő sugarai hatottak által s vontak be finom színárnyalattal. A látvány fényét és pompáját megadta az, hogy ezen a tündéries boltozaton ott ragyogott a hold mostanában feltűnt aranysarlója, s szemlátomást sietett lefelé az immár lehanyatlott nap után. Hogy a bájos kép még bájolóbb legyen, egy futó csillag is leszakadt a nyugati ég karimájáról kelet felé. Ma ismét rendkívüli, szinte alig tűrhető a hőség. Szobámban reggel hét órakor 20 fok volt. Minő teher most otthon az alvidéken? Látom, az a csekély hó is elolvadt, ami a magas bércen a gerlachfalvi csúcs katlanjában eddig fehérlett. Kétszerre unalmas nap nekem, aki a társaságtól remeteként elvonulva élek s egész