Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Ne gondoljak most már semmire, Hadd szálljon az álom szememre; Úgy lesz-e, hát megpróbálom: Tűnj el világ! jöszte álom. De bizony semmire gondolnom lehetetlen volt. A gép kereke nem állt meg. Vigasztalásom lehetne, hogy, amint írja, Gyulai is így van. Minden módon akarna most verset írni, s nem engedelmeskedik a Múzsa, nem bír. Megöregedtünk. Hiábavaló beszéd az, hogy a lélek ifjan maradt. Ma elküldöm neki azt a versecskémet, melyet ideérkeztem után csakhamar papírra vetettem. Szomorú közviszonyainkra vonatkozik. Közölheti a „Budapesti Szemle". Meglátogatott délután Hanvay Zoltán, ki Lucsivnán, régi megszokott helyén tölti a nyarat. Megörültem látogatásának. Első tekintetre, amint szobámba lépett, alig ismertem rá. Rendkívül megsoványodott, megőszült, megöregedett. Fia elvesztése felett sokat szenvedett. Kibeszéltük, kikeseregtük magunkat hazánk szerencsétlen viszonyai miatt. O erősen hiszi, hogy a „magyarok Istene" most sem fog elhagyni bennünket. Bár úgy lenne! Meglátogatott Gaál Jenő is, aki Füredről jött át ide az asztaltársaságtól. Vele volt a fiatal Korányi Sándor is, aki egypár regényt írt a „Bpesti Szemlébe". Üdvözletet hozott nekem Gyulaitól Leányfal várói. Tátraszéplak 1905. augusztus 2. Nincs mit feljegyeznem erről a napról. Sétáltam, olvasgattam. Egyik könyvből a másikba kaptam. Vértesy Jenő balladaféle - de nem ballada - költeményeit is nézegettem, melynek ismertetésére Gyulai kért. De ennek tüzetes átnézését otthonra hagyom. Egypár levelet is írtam Cs. Pista előléptetése ügyében, aki Miskolcról írja, hogy ott rekkenő, sorvasztó hőség uralkodik, mely már a növényzetet is romlással fenyegeti. Itt is meleg napok járnak. Szobámban reggelenkint hét óra tájban már 17-18 fok a meleg. A napnyugta rendesen tiszta. Most nem fordul elő ilyenkor a nyugati égbolton a felhőknek az a tündéri szép játéka, amelyet a múlt években sokszor gyönyörködve szemléltem. Tátraszéplak 1905. augusztus 3. Tátrafüredre ma is átrándultam a szokott ebédre. Ott az asztalnál egy új taggal vagy csak vendéggel ismerkedtem meg, aki nyájas arccal említette, hogy már mi láttuk és ismerjük egymást Borsodból. Emlékeztem, hogy ő néhány év előtt bizonyos jószágvásárlási (talán gróf Szirmay-féle vagy a Muki) ügyben járt nálunk, s akkor találkoztam vele a főispánnál. Megnyerő a viselete. Mindjárt és folyvást „te"-nek szólított. Ez a bizalmasság ebben a társaságban szinte otthonos. Úgy hallom, ő most képviselő s a koalíció jegyzője: Semsey László. A Cs. Pista ügyében Horváth Lajossal együtt adtam át egy ajánló cédulát (szinte conduit-listát) Hamzsa Gusztáv kezébe, aki, mint hallom, miniszteri taná-