Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Tátraszéplak 1905. július 21. Fölkelve ma reggel mintha valamivel jobban érezném magamat. A hangom is tisztább és erősebb, mely a múlt napokban egészen megcsappant, szinte süketté lett, amit a gyomorbajnak s amellett egy kis meghűlésnek tulajdonítok. Az idő eléggé kedvezőnek látszik, nem éppen föllegtelen, de nem is borús. A szél most is mozog, a levegő híves. Most reggel nyolc óra tájban 9 fok a meleg ott künn. Ha így tart, csakugyan átsétálok Tátrafüredre ígéretem szerint. Nem lehetett átsétálni. Az idő mind hidegebb és szelesebb lett dél felé. A bércekre sűrű fekete felhők torlódtak, s esővel fenyegettek. Később azonban estefelé jobbra változott, kitisztult. így a látogatás megtörténhetett volna. Tanulság: fenyegető akadályok miatt nem kell feladni a célt. Munkái elolvasása után gyakran gondolkozom mostanában Szemeréről. Ma esti séta közben ezt a pár sor verset szőttem: Miskolcnak bizony szép „Szignatúra lóczi", Hogy földjében nyugszik Szemere, Palóczy, Kiknek bezáruló Sírja felett „kvondám" Erdemöket zengő Himnusomat mondám. Tátraszéplak 1905. július 22. Végre mégis megejthettem a füredi látogatást. Szép nap volt, nem is éreztem magamat különösen rosszul. Nagy társaságot találtam az ebédnél. Nekem már alig tudtak helyet szorítni az asztalnál, mit nagyon restelltem. Az ismerősökön kívül számos - nekem - idegen volt. Darányi mellé kerültem, kivel együtt akkor érkezett a testvéröccse Stószról. O és a kanonok bőven ellátták az asztalt finom borokkal. Különben az ebéd - nekem legalább - nemigen sikerült. Örömemre szolgált, hogy megismerkedhettem ott Karap Ferenccel, aki rokonaival együtt van itt átutazóban. Rokonszenves, bizalmat ébresztő arc. Egyszerűség, becsületesség tükröződik rajta. Megszerettem. Azt hiszem, a gyakori közvetlen érintkezés sem cáfolná meg az első benyomást. Pedig hányszor, de hányszor csalódunk e tekintetben! Ebéd után rögtön visszaindultam. Egy kiló szép mézet vettem, hogy majd azzal helyettesítsem a vacsorát. Rendkívül lassan sétálgatva és pihengetve csak estefelé jutottam haza. Tátraszéplak 1905. július 23. Ma kedvező időben ismét átlátogattam Tátrafüredre. Ebédem most sem igen sikerült. Inkább a társaság kárpótolt, mely most már a rendes számban volt. Ebéd