Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Tátraszéplak 1905. július 19. Kedvetlen, borongós napunk volt, most este nyolc óra tájban pedig erős hideg, úgyhogy még a dupla kabát is szinte kevés. Időm nem valami áldásosán telt. A bádgyadtság még mindig rajtam nehezül. Eleget sétálok, eléggé mértékletesen élek, mégsem könnyebbülök. Délig hírlapot olvastam és leveleket írtam. Arra is alig éreztem kedvet és hangulatot, de már kellet. Egyet nem minden izgatottság nélkül írtam. Az ember sokszor önként maga szerez bajt magának. Détériora sequor. A Tompa IV. kötetének utolsó revízióíveit korrigálom, melyeket a Franklin küldött hozzám. Ezek a Virágregék. Úgy ezek, mint előbb a Regék és népregék nemigen nyernek előttem értékben, amint most revízió végett olvasgatom. Mindig Arany tűnik elembe mértéknek. Ma nem is uzsonnáltam, nem is vacsoráltam. Vajon megjutalmaz-e érte az éjszaka? Tátraszéplak 1905. július 20. Komor, hideg, szeles napra virradtunk. Éji álmomat sem jutalmazta meg a tegnapi vacsorátlanság. Hozzá még nyugtalanul fázlódtam is a dupla takaró alatt. Reggel hét óra után 8 fok Réaum. volt a meleg szabadban. Az egész napon nem hágott feljebb 12-nél. A zord szél pedig megszűnés nélkül kavarog még most estefelé is. A künn sétálás kellemetlen, a szobában tartózkodás unalmas. Az örökké olvasgatás elfáraszt. A gondolkozás üres merengésre, majd bádgyadásra vezet, s nagy erőmbe kerül, hogy az álomtól meneküljek, ami sokszor nem sikerül, s mindig éjjeli nyugalmam rovására történik. Délelőttemet a Tompa-revízióval töltöttem; el is végeztem. Most délután visszaküldtem a „Franklinnak". Jólesett, hogy legahány órára elfoglalt. Inkább szórakozás, mint munka volt. Gondoltam, mily keserves, akinek ez valódi és egyedüli munkája és kenyere! Vendéglői ellátásunk egyre nyomorult, szinte tűrhetetlen. Hitványabb a múlt évinél is. Örökös elégedetlenség, bosszúság az asztal mellett - legalább nekem. A múlt évben is sok volt a kifogás, de mégsem ennyire. Ez a körülmény bizony csökkenti a ragaszkodást Széplakhoz. De ezt az igazgatóság nemigen bánja. Vendégei úgy is túlságos számban látogatják, úgyhogy sokszor vissza kell utasítani az érkezőket. Nagyon kívánatos, hogy Ó-Tátrafüreden élvezzem hetenkint legalább kétszer a jobb ebédet az illusztris társaságban. Eddig még egyszer sem sétáltam át. Nem volt arra való se az idő, se az egészségi állapot. Estefelé átjöttek ide némelyek a tátrafüredi társaságból. Lakásom előtt találtam őket üldögélve. Kállay Albert, Szabó Guszti, Nagy Jenő, Bozich, Széchényi Jenő kanonok. Erősen hívtak a szokott látogatásra: a csütörtöki és vasárnapi ebédekre, s már mai napra is várnak. ígértem, hogy mindjárt holnap menni fogok, ha az idő kedvez, s rosszul nem érzem magamat. Visszamenőben elkísértem őket a Zúgó-patak hídjáig, ami több mint másfél kilométer.