Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Tátraszéplak 1905. július 17. Meg kell szabadulnom attól a levertségtől és bágyadtságtól, melyet testben, lélekben érzek, melyet otthonról hoztam magammal. Ez a két nap, a tegnap és a ma, nem elég arra. El kell várnom az időt. Most még semmi irodalmi dolgot nem bírok lendíteni. Pedig oly szándokkal jöttem, hogy kell valamit. Legelsőben is ódát kell írnom a Szemere-szobor leleplezésére, mely szeptemberben történik Miskolcon. Most még mozdulatlan itt a lelkem, mint a bibliai tó. Várom, mikor mozdul meg. Olvasgatok összevissza, nézem a napot szinte unalommal, és magános erdei ösvényeken szívom az illatos, üdítő fenyves levegőt. Társaságot, mint a múlt évben, úgy most sem keresek, inkább kerülöm. Rám nézve az a helyzet előnyeit inkább csökkenti, mint fokozza. Ismeretségem - de az is csak futólagosnak mondható - eddig csupán Semsey Andorra és Kubinyi Aladárra szorítkozik. Ez utóbbi rimaszombati kir. törv.széki elnök. Nyájas, kedves ember. Velők is jórészt csak a reggelinél és ebédnél találkozom. Magánosan őgyelgek. Eddig levélíráshoz sem volt kedvem, pedig megígértették, hogy rögtön írjak. No majd pár nap múlva! Ma igen szép meleg napunk volt, bár reggel fölleges és szeles. De aztán igenis meleg, úgyhogy az őszies reggeli kabát lekívánkozott rólunk. Bizony tanulhatok takarékosságot a dúsgazdag Semseytől. Minden napra pontosan, szinte elkülönítve beosztja napi kiadását, az étkezés részleteit, a borravalókat (5-10 Kr) s a többit. Tejet reggeliz. Ma reggel vizet öntött a tejbe, kipótolva. A zsemléből egyet harapott, s rá egy korty tejet. Majd egy harapás zsemlét, s arra egy korty vizet. Aztán az elfogyasztott zsemlének még morzsáit is felcsipkedte s szájába rakta. Ez talán már nem is öntudatos takarékosság, hanem veleszületett természeti ösztön, miről maga sem tehet. Délben ott künn a hőmérő 18 fokot mutatott árnyékban. Szobámban most esti öt órakor 15 fok. Tátraszéplak 1905. július 18. Eléggé unalmas napom volt főleg az eső miatt, mely délután négy óra tájban kezdett esni, s estig tartott. Séta közben jól is megáztam, míg a vendéglő verandája alá tudtam menekülni. Reggel megfürödtem langyos kádfürdőben. Aluszékonyságom, levertségem nehezen akar múlni. Dologhoz még semmi kedvet nem érzek. Gyulai két verseskönyv bírálását bízta rám. Azok egyikét lapozgattam: Alba Nevis. Hát csuda. Inkább bosszant, mint gyönyörködtet. Leginkább és legszívesebben a Szemere Emlékezeteinek olvasásába merülök. Lassankint megelevenül előttem egész alakja. Most este levelet is kaptam, melyet óhajtva vártam. De mily sötét, mily keserű érzelmek sugallták! Éppen nem arra való sorok, hogy idevonulásom perceit édesítsék vagy legalább nyugodtabbá tegyék. Pedig megérdemelném éppen az írótól! Igen-igen rossz éjszakám volt, gondolom, főleg a vacsora miatt, mellyel nem voltam eléggé vigyázó. Ma vacsora helyett uzsonnára kevés gyönge kávét ettem hat óra tájban. Nem tudom, könnyebb lesz-e utána az éjjel.