Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

ez az ünnepi heverés többet használhat a lelkének, mint testének - egy kis munkáért - az egy forint. Délután a rokonok társaságában a magas hegy tetején levő pincét látogattam meg. Ott volt estefelé az uzsonna-vacsora. Onnan letekintve valóban elragadó ez a tájkép, a Sajó tágas völgye, melyen most teljes pompájában tündököl a teremtő természet. Az utóbbi napok gyakori bő esőzése mindent új életre szólított. Úgy látom, különben sem valami dús gyümölcstermésem egy része máris lehullot, s folytonosan hull: alma, körte, barack. Különösen sajnálok néhány törpe körtefácskát, melyek most mutatták be első néhány darab gyümölcsüket. Előre biztatott a remény, hogy legalább egy-kettő megérik belőlök, s megkóstolhatom. Lepergettek. Egy évig kell várnom. Várhatok-e? 1905. június 24. Csak ma reggel utazom vissza, pedig tegnap délután akartam. De három-négy óra tájban oly esőszakadás volt, hogy az elmenetel csaknem lehetetlenné vált. Aztán jól is esett kissé még itt időznöm. Most borongós, hűs az idő, de legalább felszikkadt némileg. 1905. július 11. Búcsúlátogatás itt ez a két nap: ma és holnap. E héten szombaton, július 15-én utazom a Tátrába, mint a múlt években, most is három-négy heti tartózkodásra, ismét csak Tátraszéplakra. A múlt évben is csaknem éppen ezen időpontban indultam, s mint akkor, úgy most is Horváth Lajos társaságában. Illő, hogy egymást támogassa a régi két öreg barát. Gyulai Pali csakugyan vendégem volt legközelebb egy egész hétig. Alig mertem remélni. Július 3-án este utazott vissza. Nagyon nehezen s elgyengülve mozgott különösen lábai gyöngesége miatt. De kedélye, szelleme eléggé eleven. Régi szokása szerint most is különböző s gyakran igen furcsa emléktárgyakkal kedveskedett jó ismerőseinek. Jó szív és megszokás, melyet gyakorolni önmagának is jólesik. Beszélgetésekkel, látogatásokkal töltöttük azt a néhány napot. O itt Miskolcon már annyira kedvelt és ismerős, hogy szinte a magunkénak tartjuk. Kapvakapják ebédre, vacsorára. Nekem alig jár őbelőle valami. Meglátogattuk báró Radvánszky Bélát Sajókazán június 30-án este, s másnap, július 1-én délután vettünk onnan búcsút. Különösen lekötötte figyelmünket a báró nagy becsű és terjedelmű könyvtára, mely úgy a családra vonatkozó okmányoknak, mint a hazai történelem és irodalom írott és nyomtatott emlékeinek nagy értékű tárháza. Tíztizenegyezer kötetet foglal magában. Ez Radvánszky Béla fontos és becses irodalmi munkásságának, mint ő mondja, „a műhelye"... Mondani sem kell, hogy szíves fogadtatásban részesültünk. A grófnéhoz, mint most már teljesen egészségeshez, most volt először szerencsém. Társalgása kedves, természetes, megnyerő. Kék szeméből jóság és ész sugárzik. Beszélgetése is elárulja az öröklött „Tisza-talentumot". O a Tisza Kálmán leánya - Ilona. Sétálgattunk az úri lakot környező nem nagy, de igen csinos parkban. Ebédre Odescalchi hercegné, Dégenfeld grófnő is megérkezett Sajóvámosról. Búcsúzáskor R. Béla megajándékozott engem Rimay János