Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

habár lehet rossz ügyet is szépen és jól védelmezni s legjobb ügyet is gyarlón és rosszul. Tegnapelőtt húgomnál dúslakodtunk a disznótorban délben és este. Meg is adtam az árát egy kínosan töltött éjszakával. Ma Irmánál leszek éppen olyan természetű vendégségben, s gondolom éppen olyan éjszakai eredménnyel. Bizony még most sem nagy erényem a megtartózkodás. Elnémítja a józan észt a kívánó és vétkező gyomor. A tegnapi borongós, ködös, komor idő egészen gyengére változott. Ma reggel 5 fok melegre szállott fel a hőmérő. Az egész égbolt felhővel borítva. Langyos eső kezd szitálni. 1904. december 18. Futólag vagyok itt. Tegnap délután jöttem, holnap reggel visszamegyek. Ma vadászat volt Szepessy Gyulánál. Oly sűrű köd egész nap, hogy húsz-harminc lépésnél tovább alig láthattunk. A reggeli gyenge fagy fellágyult, s alkalmatlan volt a gyalogolás a sáros, ragadós talajon. Nyúl pedig egyáltalában nem is mutatkozott. Összesen három esett. Abból egy volt az én illetőségem. A nap igazán elveszettnek tekinthető. Holnap, hétfőn van a választás itt is, a többi községekben is azon megyei bizottsági tagok helyére, akiknek megbizatások a folyó év végével lejár. Az enyém is lejár. Innen voltam választva Szentpéterről több éven át. Hallom, hogy most két balpárti itatással korteskedik maga mellett, így, gondolom, ellenem is. Egy molnárgazda és egy kir. adóhivatalnok. Csak az idők jele volna, ha szülővárosom nem találna most már méltónak arra, hogy a megye tanácstermében még néhány évre helyet biztosítson számomra. Se meg nem lepne, se meg nem szomorítana. Nyugtalanít azonban a haza csaknem kétségbeejtő helyzete. A parlamenti obstrukció elkeseredett hősei ellenséges örvénybe sodorták a nemzetet. Január elején, mint hírlik, feloszlatják az országgyűlést, s a többség a nemzetre, az új választásra apellál a kisebbség alkotmánytipró, zsarnoki erőszaka ellen. Félő, hogy a „magyarok Istene" megunja egyszer a mi őrjöngésünket, s elfordítja tőlünk védelmező tekintetét. 1904. december 25. Karácsony első napját ünnepeljük. A reggeli isteni tiszteleten nagy számú gyülekezet túlságig megtöltötte a templomot. Férfiak és nők együtt több mint hétszázan járultunk az úrasztalához. Sajnos, hogy az úgynevezett úri rend, már amilyen itt Szentpéteren található, nem jelent meg a templomban Altalános nálok ez a vallási közöny nemcsak itt nálunk, hanem más helyeken is. Ezzel karöltve jár aztán az áldozatkészség hiánya. Pedig az időjárás feltűnőleg enyhe: két-három fok a meleg egész napon át. Olykor időnkint ragyogó, napfényes. Fekete Karácsonyt mutat a félig-meddig véknyán gémberedett föld. A megyei bizottsági tagok választása a múlt hétfőn megtörtént. Százhúsz szavazatból reám nyolcvan esett, a baloldal három jelöltjére negyven. így is jól van, amúgy se lett volna baj és szégyen legalább rám nézve. Úgy hallom, a választások-