Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

nál az egész megyében tért veszített az aluszékony „szabadelvű" párt, és többnyire értelmetlen parasztelemek behozásával. Nem tudom, fogják-e érezni hatását közügyeink. Pár nappal ezelőtt levélben jelentettem Vadászy Palinak, hogy Újévtől kezdve életem fogytáig rendes, fizető és kötelezett tagja kívánok lenni a szentpéteri ref. egyháznak húsz korona évi egyházi adóval. Gondoskodtam, hogy halálom után is fizető tagja maradjak. A kegyelet ösztönzött az ajánlatra és annak meggondolása, hogy életemnek nyolcvanadik évébe léptem, s a jövő év november 18-án fogom azt betölteni, ha az élet ura megengedi. Egyébként is gyakoroltam magamat most is a Karácsony alkalmából teljesített apró jótéteiben, már ahogy tőlem telt és akikre telhetett. 1904. december 26. Templomban voltam. A Patakról jött ünnepi kis legátus-deák prédikált. Egy kis sovány, beteges kinézésű fiú. A szószékben ugyancsak kipótolta termete kicsinységét. Érthető, emelt hangon, tűzzel, szónoki elevenséggel beszélt, s nem volt ízléstelen, amit mondott. A gyülekezet most is betöltötte a templomot. Az Amerikába kivándorlás, mint hallom, itt is folyvást csökkenti a lakosság számát. Mindig új meg új példái vannak, és sokszor megható részletekkel. Nemrég egy jómódú, de elpusztult földmíves család derék hajadon leánya vándorolt ki. Csak az Istenbe bízz, mindig csak az Istenbe! Ezzel bocsátotta el az édesanyja. A leány mostanában húsz koronát küldött haza, hogy abból kenyér és bor szereztessék a karácsonyi úrasztalára. - Egy férfi, szegény napszámos, másfél évvel ezelőtt vándorolt ki itthagyva feleségét három gyermekével. Most írja, hogy rendkívül vágyódik haza, s a jövő évben vissza is jön. Küld 70 Ft-ot, hogy neje és kedves kicsinyei, különösen a legkedvesebb kis Palkó ne éhezzenek. Sorsuk felől kérdezősködik nagy szeretettel és aggodalommal. De a kis Palkó pár hónappal ezelőtt meghalt. A szegény asszony levelet írt az urának. Minden nyugtatót megírt az állapotjokról de a szomorú valót nem merte megírni, csak annyit írt: ami a kis Palkót illeti, ő már jó helyen van. 1905. február 12. Az volt szándékom, hogy az új év első napját is itt fogom tölteni éppen úgy, mint Karácsonyt. Azonban a körülmények másképpen alakultak. Nem szabadulhattam Miskolcról, s azóta is ott tartózkodtam egészen tegnapig. Tegnap jöttem ide az új évben először. Ritkán maradtam innen távol másfél hónapig. Mily izgalmas napok voltak azok egész januárban! Oly lázas képviselőválasztást még nem értünk. Az ország sorsa forgott a kockán. Az az erős hit, melyet Tisza Istvánnal együtt a magyar nemzet józanságába és meggondoló eszébe vetettünk, csúfot vallott. A választások azoknak adtak igazat, akik az ellenzék zászlója alá szegődve, egyesült erővel dűltek rá az elámított, hiszékeny tömegre. Tekintélyes, hírneves politikusok saját elveik megtagadásával segítették elő a Kossuth vezérlete alatt impertinenskedő 48-as „függetlenségi" párt győzelmét. Azok jutottak többségre. Most övék „az ország, a hatalom" - de nem a dicsőség is. Győzelmök módja és