Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)
Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)
és érintkezés az egy célra küzdő bajnokok közt!... Hol van ahhoz képest a mi mai irodalmi zsibvásárunk? Hol találunk annak egyetemében fölemelő nemes vonásokat? Hol az írók közt az összetartozásnak azt a meleg őszinte érzését? Reggel és este kellemes, hűs levegőnk van, de napjában égető a hőség. Ez a gyümölcsöt elsorvasztja, részint idő előtt is érleli. „Angulemi hercegnő" körtémet holnap már leszedem; máskor csak szeptember elején szokom. Tavaly szinte hetven darab kifejlett, nagy gyümölcs volt rajta; most alig huszonöt, elég szép, de mégis kisebb és ízetlenebb a tavalyinál. Itt van azzal átellenben egy törpe „Clapp kedvence" körte, nyárinak van jelezve. Gyümölcsére alig emlékezem. Most nyolc igen gyönyörű, nagy darabot hozott. Holnap azt is leszedem. - Törpe gyümölcsfáim zöldhajtását tegnap lemetszegettem, négy-öt szemet hagyva a júniusi metszés fölött. Estefelé szándékozom kisétálni sírboltunkhoz, melyet már igen régen nem láttam. Ma Szent István király napja van. Veres betűs nagy ünnepe a katolikusoknak. Népes nagy búcsú van ilyenkor Szentpéteren. Az van ma is. Itt a mi utcánkon semmi jele a népcsődületnek, ami az alvégben, a kat. templom környékén, mint hallom, délelőtt rendkívül sűrű volt. A városi elöljáróság plakátokban szólította fel a lakosokat a rend fenntartásra, az óvakodásra, a pipázás, szivarozás elkerülésére, nehogy tűzveszély érjen bennünket, mely most oly sokfelé pusztít az országban. Annak talán már végképp vége szakad, hogy e nap megünneplésére s akkor még a mezei munka megszüntetésére a más vallásfelekezetűeket is kényszeríttessenek. A kúria legközelebb ismételve is úgy ítélt, hogy mindennemű munka szünetelését csak vasárnapra kívánja a törvény, de nem Szent István-napra is. Most délutáni négy-öt óra közt árnyékban 26 fok a meleg. A nap még most is égetően süt. 1904. augusztus 28 Ma a miskolci atyafiak érkeznek hozzánk ebédre; főleg azért vagyok itt. De érdekel gyümölcseim állapota is. A lehullás, úgy látom, meglehetősen megszűnt, amit talán okozott a néhány nap óta egyszerre megváltozott őszi, híves időjárás is, de még inkább az, hogy most már nemigen van minek lehullani. Az egész kert tekintete azonban általában nem szomorú még most sem. Még mindig mutatkozik a fákon néhány alma; elég a magam téli használatára, ha mind megmaradna. A körte és szilva pedig egyes fákon oly dús, hogy az ágát húzza. Mindent megújított a tegnapelőtti jó eső, mely itt még bővebb volt, mint Miskolcon. A múltkori itt tartózkodásom alatt két szomorú esemény történt miskolci jó barátaim körében. Molnár Berci nyugalm. megyei főjegyző, évekig tisztviselőtársam, meghalt Budapesten rákbajos nyelvén végrehajtott műtét alatt. Az orvos szerint „a műtét igen szépen sikerült". Mutatja az eredmény. Bercit már régebben agyszélhűdés érte. Egész külseje régóta mutatta, hogy meg van érve a halálra, hatvanhárom évet élt. Hajdan tanítványom volt a miskolci gimnáziumban. Kevés tehetségű, de szorgalmas, becsületes: Hallom, alig maradt utána valami csekély vagyon. Pedig sok volt az, amit testvéröccsével együtt szüléiktől örököltek. Minden