Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

elpárolgott kezeik közt anélkül, hogy láttuk volna, mire pazarolják. Bizonnyal jobban megkímélik, ha a maguk tíz körmével keresték volna. A másik szomorú eset Lichtenstein Józsi barátom szerencsétlensége. Aug. 22én falusi jószágára akart kocsizni. A város közelében az állami úton lovai elragadták, s ő oly szerencsétlenül hajítódott ki az összetört kocsiból, hogy jobb keze alsó szárát csaknem teljesen összezúzta, úgyhogy első pillanatban az amputálás szüksége mutatkozott; kisujját rögtön le is metszették, egyéb részein is több kisebbnagyobb zúzódásokat szenvedett. - Másnap 23-án este felszállították Budapestre. Városszerte nagy részvét nyilvánult iránta. Városi és megyei közügyekben szinte pótolhatatlan, tevékeny, áldozatra kész erőnk volt ő nekünk. Szegény Józsi! Még az utolsó napokban is a közüggyel foglalkozott egy hírlapi cikkben, melyben azt sürgette, hogy Szent István napja minden vallásfelekezet által, mindennemű munka szünetelésével szigorúan megtartandó nemzeti ünnep legyen. Azt figyelmen kívül hagyta, hogy a protestánsok főleg azért idegenkednek annak ünneplésétől 1. mert az egy szentnek napja, holott a protestantizmus ilyet nem ismer; 2. mert az kizárólagosan a katolikusok régi ünnepe, s a törvényhozás sem jogosult arra, hogy egy katolikus ünnepet, bármily tetszős szín, ürügy és cím alatt, a protestánsokra nézve is ünneppé dekretáljon. 1904. augusztus 29. A miskolci vendégekkel tegnap vidáman töltöttük a napot. Mindnyájan az Irma vendégei voltunk, aki most is, mint rendesen, dús és ízléses jeleit adta gazdasszonyi talentumának. Délután a kertemet látogatták meg. Nagy megelégedéssel és dicsérettel szemlélték annak még mindig szép termését, csinos voltát és a fák üde zöld lombosságát. Kedveskedtem nekik gyümölccsel is, rózsával is. Az idő nem volt valami kedvező, délután folytonosan csaknem viharos szél fújt. Este a tíz órai vonattal utaztak el vendégeink. Most a legszebb, ragyogó őszi délelőtt van. Langyos hűs levegő. Az égbolt itt-ott felleges. A növények vidulni látszanak a legközelebbi jótékony esőtől. 1904. szeptember 9. Mostanában többször megfordulok itt. Úgy kívánták a körülmények és gyümölcsfáim. A múlt hétfőn, szept. 5-én Lossonczy Jenő barátom sokat szenvedett leányának, Szomjas Aladárné Zseninek temetésére jöttem. Akkor sokan látogatták meg házamat, kertemet miskolci barátaim. Nem győzték eléggé dicsérni kis „fészkemet" s ízléses elhelyezkedésemet. Csudálták, hogy én innen Miskolcra kívánkozom. Ok legalább háromnegyedét az évnek itt töltenék. Tegnap Szepessy Gyulánál vadászattal töltöttem a napot. Nagyon is meleg volt. Fogoly igen sok, de a zsákmány fölötte kevés. Az ebbeli hiányt pótolta otthon a barátságos vendégasztal. Gyümölcseim némely részét már szedem. A gyönyörű nagy almákat azért, mert úgyis mind lehull; némely őszi körtét azért, mert itt az ideje. Némely példány valóban remek: így a „Lucius miniszter" körte, mely későbbi ugyan, de most korábban érlelte és gyönyörű nagyokra is nevelte a rendkívül forró nyár.