Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

kában. Az időjárás is eléggé kedvezett, bár csak túlságosan száraz volt, s tövig kiaszalta a réteket és apró növényeket. Csak ottlétem utolsó napjaiban vált kegyetlenné a forróság, melyet még kiállhatatlanabbá tett a fel-felverődött nagy por. Engem a természet nagyszerűségének szemlélete gyönyörködtetett folyvást. Néha, egy héten kétszer kedves szórakozást nyújtott O-Tátrafüreden Horváth Lajosék társasága. Kielégítő volt egészségem, kedélyem állapota. A minden külső elszóródástól ment magány némi munkakedvet is ébresztett. Apróságokat írogattam: irodalmi bírálatfélét, néhány rövid költeményt (nyolcat vagy tizet), számos levelet. Mint ezelőtt valahány fürdőben időztem, úgy itt is minden egyes napról feljegyeztem valamit helyzetemről, ha egyebet nem, az időjárás mivoltát. Ide tegnap érkeztem oly céllal és készülettel is, hogy néhány órát vadászattal is fogok itt tölteni, de amiből a körülmények miatt semmi sem lehet. Szomorú látvány várt reám a kertemben. A folyvást tartó irtózatos szárazság és égető hőség csaknem minden gyümölcsöt elpusztított. A nagy termés odavan. A teljes kifejlett szép almák csaknem az utolsóig lehulltak, s folyvást hullnak. Semmivé lett az utolsó szemig némely szilvatermés, különösen a „bercencei". A ringlót nagy termés megmaradt úgy-ahogy, de az is nyomorult, ízetlen és férges, mint a lehulló alma mind. A körték maradtak meg leginkább, de a régihez képest azok is fejletlenek, ízetlenek. Egyszóval most az egész kert nem ad nekem annyit, hogy a télnek csak egy részét is megédesítse. Nem kárhoztatom, nem zúgolódom. Még a tavalyi dús termés után megígértem. Tegnap este derült holdvilágos idő mellett erősen villogott a nyugati és a déli égalj. Felhők nemigen mutatkoztak. Ma reggel be volt vonva az ég boltja, kezdett is csepegni apró, ritka szemekben egy kis harmat, de úgy látom, most már (reggeli kilenc órakor) oda van, az utca porát se verte el. Ismét derülni kezd. Zord a jövő. Mi lesz velünk? Biz' én csudának vélem, Ha e nyáron meg nem sülünk S meg nem fagyunk e télen. A természet haragra gyúl, A közélet merő seb: Közínségben az boldogul, Ki tolvajabb s erősebb. Bizony kilátásunk van a mostoha időjárás mellett a tél folyamában következhető betörésekre, rablásokra, tolvajlásokra. Rá fogja kényszeríteni az embereket az éhség, a szükség. 1904. augusztus 20. Vörösmarty levelezéseit olvasgatom a fehérvári „Vörösmarty Kör" által kiadott jubiláris emlékkönyvben. Milyen lélekemelő irodalmi élet volt az! Mily buzgó törekvések! Mily irodalmi lángolás a haza oltára körül! Mily lelki szövetség