Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

dart vacsoráltam pár pohár boros víz mellett. Bezzeg megfizettem érte éjszaka nagy fájdalommal, folytonos nyugtalansággal és ijesztő álmokkal! És az a különös, hogy az ily kihágás a gyomornak reggeli rendes működését nagyon, szinte kívánatosan előmozdítja, s napközben éppen nem szenvedek miatta. Színem jó, erőm nem csökken. Úgy látom, néhány nap óta a társaság észrevehetőleg változni kezd. A régi vendégek távoznak, újak érkeznek. Ma érkezett otthonról Zsóry Guszti főszolgabíró is nejével. A remek idő folyvást kitart. Tegnap este napnyugtakor teljesen tiszta, derült volt az égbolt, Legkisebb felhőfoszlány vagy pára sem látszott rajta. A lenyugodott nap pirosas színbe vonta maga után az ég karimáját, amiből hideget szoktak jósolgatni. Az esti levegő valóban jóval hidegebb is lett a szokottnál. De reggel már semmi szigorúságát nem vettük észre. Szobámban a hőmérő már napok óta állandóan 15 fokot mutat, kívül két-három fokkal kevesebb. Lábaim gyengeségét még most is érzem a múlt vasárnapi megerőltetés után. De azért már ma estefelé megpróbálom a két kilométeres sétát, hogy H. Lajosékkal találkozhassam. Tátraszéplak 1904. augusztus 4. Ma nem megyek át O-Tátrafüredre a csütörtöki ebédre. Még most sem ajánlja azt lábaim gyenge, sajgó állapota. S úgy veszem észre, hogy a fáradsággal járó séta bal oldali fájó részemet izgatottságba hozza, s éjjeli álmomat is nyugtalanná teszi. Pedig az idő ma is oly szép, melynél szebbet már kívánni sem lehet. Csendes, derült, bár nagyon is száraz. Amiatt aztán a szekérúton jövő-menő kocsik folyvást porfelhőket vernek fel, sőt kocsi nélkül is felkavarja a szél. Most Miskolcról ismét gyümölcsöt kaptam: őszibarackot. Ijesztő dolgokat írnak onnan a folytonos hőségről és szárazságról, mely minden zöldséget és gyümölcsöt máris elpusztított. Hihetetlen drágaság uralkodik a piacon. Hát még majd télben mi lesz! Tátraszéplak 1904. augusztus 5. Rövidebbre szabtam a sétákat. Úgyszólván csak éppen a ház körül járok. Még mindig figyelmeztetnek a lábaim, s éjjelenkint a gyomrom vagy nem tudom miféle belső részem is, melynek enyhítését nem bírom kitalálni. Ez éjjel az éjjeli asztalon volt pohár vizet feldöntöttem; megáztatta ottlevő apróságaimat, különösen órámat, mely azóta elállott, ami nekem nagy alkalmatlanságot szerez itt, ahol órás nem levén helyre sem tudom hozatni. Egymást érik az érkező vendégek, akiket már itt elhelyezni nem lehet. Ma is körülbelől negyven cseh turista jött egyszerre. Több mint fele nő. Itt hálnak, holnap továbbmennek.