Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Tátraszéplak 1904. július 29. Ez aztán az igazi tátrai levegő. Egész nap derengő, tiszta, híves. Reggel és este meleg öltönyt kívánó. Reggeli nyolc-kilenc óra közt ott künn a hőmérő 11 fokot mutat. Tegnap vettem levelét Orczy Gyula barátomnak. Soraiban gyakran emlegeti az öregséget, amit én emlegetni nem szeretek. Elég, ha viselem. Nem búsongok miatta. - Még mindig jólesik élni szellemem és testi erőm tűrhető használatában. Ma Pataky Sándor is velem ebédelt itt. O-Tátrafüredről jött át. Megtetszettek neki a széplaki körülmények... Egy rövid költeményt is írtam kedves barátném külföldre távozása alkalmából. A miskolci kedves küldeményből most élveztem az első uzsonnát: süteményt és őszibarackot. Igazán élvezetes volt. Áldottam is a küldőjét. A süteményből tegnap Horváth Lajosnak is vittem néhány darabot. Tátraszéplak 1904. július 30. Ez éjjel oly hideget éreztem, hogy magamra kellett húzni a felső takarót is. Reggel nyolc óra tájban a szobámban 14 fok volt a meleg, künt a szabadban tizenegy. A hideget fokozta a borús, zordon idő, melyben az eső mindjárt reggel szemzeni is kezdett, az az erős hideg szél, mely még most délután sem szűnt meg. Leveleket írtam Miskolcra, Szentpéterre és Furtára. Egyebet sem csináltam délig. Már maga „Az Újság" igen változatos és terjedelmes lapjainak átolvasása is elveszi a nap egy részét. Este, mikor ideérkezik, nem végezhetem. Másnapra kell hagynom. A tegnapról kelt s ide ma érkezett „Borsodmegyei Lapokban" olvasom a rám nézve meglepő, szomorú hírt, hogy Schack Tóni régi kedves vadászcimborám, nyug. lovaskapitány tegnapelőtt szívszélhűdésben hirtelen meghalt hetvenkilenc éves korában. Ma délután temetik. Meghatott váratlan elmúlása. Visszagondoltam a múlt időkre. S mily különös! Szűcs Lajos éppen így távollétemben halt meg. Gyorsan mennek egymás után a kortársak, a jó barátok. Alig vagyunk még itt egynéhányan. Vajon kit szólítanak el közülünk legközelebb? Tátraszéplak 1904. július 31. Gyönyörű tátrai napunk van. Nem éppen föllegmentes, de többnyire derült, meleg. A violaszín Erika már javában virít köröskörül, de nem oly üdén, nem oly dúsan, mint a múlt években. Az áfonya zöld bokrocskái is szinte szomorkodnak. Nem látok rajtok gyümölcsöt. A szomszéd falukból azonban a gyermekek még mindig hozzák ide és árulják a szamócát. Ma O-Tátrafüreden élveztem a szokott vasárnapi ebédet, szokott áron, szokott minőségben. Odamenet közben Görgey Pistával találkoztam, ki Wiesbadenből jött ide, s csak átfutóban van itt Tátralomnicon. Együtt ebédelt velünk. A Schack Tóni halála alkalmából elgondoltam, mily sok vadászcimborám elköltözött néhány év alatt, akikkel együtt én igen sok élvezetes vadászmulatságban