Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

tolvajok vannak. Ilyen munkát pedig gyermek is elvégezhet. A régi reminiszcencia tréfás ötletéből mégis azt kérdezte tőlem a múlt hó végén Stószon, a kenyérgyárban e gyárnak különben igen nyájas vezetője: fogy-e még most is annyi bicska Szentpéteren, mint hajdanta? Örvendettem, hogy e tavaszon ültetett fácskáim közül két szilvafa már termést hozott. Egyiken egy szem szilva, másikon hat szem már csaknem teljesen megérett. Amaz már tíz nappal ezelőtt elveszett; a hat szemet ma reggel lopta el a szomszéd, akinek lábnyoma világosan látható volt a palánkon. Tehát a költséges kerítkezés a szemtelen tolvaj ellen mit sem ér; tehát csekély vagy fontos tárgyhoz kötött örömünk és reményünk hiábavaló!... Ha az embereknek csak setét oldalait, embertelenségét és bűneit tartanok szemünk előtt: meg kellene gyűlölnünk az emberiséget. De vajon nem lennénk akkor önmagunk is gyűlöletre méltó embertelenek?... Rögtön indulok íróasztalomtól szüleim sírját látogatni, hogy a halottaktól tanuljam szeretni az élőket. 1893. szeptember 30. Gyönyörű, meleg őszi nap után búcsúzom kis kertem növényeitől. Benne már jórészt csak hervadást és pusztulást hagyok. Itt-ott biztatja még magát élettel egy-egy hervadni félő őszirózsa, rezeda és verbéna-csoport. Pedig reájok már-már dériepeit borítgat a gyorsan hidegülő éjszaka. A föld meghozta gyümölcsét. Az ember elvette verítéke szűk jutalmát. Munka után következik a pihenés, a múltak küzdelmei után az emlékezés s az elmélkedés! 1893. október 22. Tegnap érkeztem az esti nyolc órai vonattal. Kedves kis otthonom barátságos meleggel várt reám, mely a pár nap óta beállott őszi hidegben nagyon jólesett. Az éjet is meglehetős nyugalomban töltém. Még mindig bizonyos jóleső újdonság érzetével hat reám az itthoni ismert légkör. Nagy ünnepély alkalma hívott most haza. Templomunkban ma volt az új orgona felavatása roppant nagy közönség jelenlétében. A mű gyönyörű darab. Ékessége az ódon szentegyháznak, melyet ez alkalomra különösen kicsinosítottak. Hangja is felette szívhez szóló, lágy és tiszta. Nemsokára meg fogja azt kedvelni vallásos népünk, mely tőle eddig idegenkedni látszott. Attól, ami akár a fülnek, akár a szemnek valóban szép és lélekemelő, nem lehet sokáig elfordulni és idegenkedni. A szép zenével egyesült szép ének még inkább fokozza az áhítatot, s közelebb visz bennünket Istenhez. Az orgonát Keszi Ferenc egyszerű mezei gazda vallásos buzgósága ajándékozta az egyháznak. Mint hallom, ezerhétszáz forintjába került. Szorgalmának megtakarított filléreit egybegyűjté és az oltárra tette le, ösztönző és elpirító példát szolgáltatva a sokkal tehetősebbeknek, akik ajkukon hordják a magyar protestantizmus fontosságát s önerejére utalt szegénységét, de érette áldozatra nem hajlandók. A templomi ünneplő gyülekezet előtt (mely vasárnap lévén különben is ünnepelt) a felavató és megszentelő imát Kun Bertalan püspök, az alkalmi beszédet pedig Bartha Mihály disznóshorváti lelkész mondotta.