Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

1904. Julius 9. Búcsúzni jöttem ide tegnap este. Ma és holnap vagyok itt. Holnapután reggel vissza Miskolcra, mához egy hétre pedig, július 16-án a Tátrába, néhány hétig élvezni annak üdítő, illatos, hűs levegőjét. Most végig-végigsétálgatok kertemben. Újra meg újra szemügyre veszek, megvizsgálgatok minden egyes gyümölcsfát, melynek mivoltát és idei termésmennyiségét különben már jól ismerem. Örvendetes mennyiség az, habár messze marad a tavalyitól. Most már a kegyes gondviselésre bízom őket, hogy távollétemben őrizze meg minden csapástól, s amit most megmutatok, tartsa meg számomra mindvégig. Ijesztget ugyan az afrikai hőség, mely napok óta perzsel bennünket, s az egészséges fejlődést inkább visszaszorítja, mint elősegíti. Most délután négy óra felé jár az idő, s a hőmérő 25 fokot mutat árnyékban. Székére izzadnak határunkban az aratók, s kínos verejtékkel küzdenek a sovány keperészért. Némi borongó érzéssel távozom az ismerős körből. Pedig hát alig tart vissza olyasvalami, aminek kötelékéből kibontakozni nagy nehezemre esnék. Sőt, bizonyos tekintetben szabadulni akarok egy időre minden aprólékos nyűgtől, melynek korlátozó hatásait gyakran érzi itt a szív, a szellem és a képzelet. Leginkább érdekli eltávozásom ezt a csendes kis hajlékot, melynek birtokosa vagy inkább csak vendége vagyok; és ez a keskeny szalaggá szegényült kertecske, melynek termőfái egytől-egyig a magam szorgalmának és kegyeletének gyermekei. El innen, a szabadba el! Teljék be végre vágyam, Gondok, bajok ne szálljatok Seregestól utánam Pihenjetek hajlékomban, Míg innen messze járok, Vagy még legjobb, ha itt reám Többé sohasem vártok. Repüljetek szerteszéjjel Ez unalmas magányból Oda, hol csak élvet isznak Az élet poharából. S mint méh a virágot, ha Édes nedvét kiszívta, hagyjatok el végképp engem S ne térjetek már vissza! 1904. július 10. Olvasgatok itt némely lapot, melyet Vadászy Pali küld hozzám, hogy Miskolcról néhány napi távollétem alatt is értesüljek a közviszonyokról. Ismételve