Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

felköltötte figyelmemet a „Magyar Szóban" a mi próba énekeskönyvünk bírálata. Több egyházi testület és hatóság elítéli, s egy sem fogadja el. Egymást érik ellene a kifogások, gyakran egymásnak ellentmondók. Úgy látszik, vagy le kell venni az ügyet a napirendről, vagy elölről kezdeni új elvek szerint, új bizottság közreműködésével. Én is tagja voltam a régi bizottságnak. Röstellem a gyönge eredményt, de magam sem tartottam azt kielégítőnek soha. Úgy látszik, hiányzanak ez idő szerint az arra képes, alkalmas erők. Én most is inkább papoktól várnám e részben a sikert, mint modern világi verslesőinktől. Általában hiányzik a próba énekeskönyvben az igazi ihlet s az eszme, az egyszerűség, egyéb hiányairól nem is szólva. De azért mégsem érthetek egyet Baksayval, aki azt tartja és nyilvánította, hogy újításra nincs szükség, maradjon a régi továbbra is úgy, amint van. Gyöngék vagyunk. Jó szándékunkat és föltételeinket semmibe veszi gyarlóságunk. Megejt bennünket az alkalom. A csendes, sima külső alatt gyakran a lélek háborog és hánykódik láthatlanul. Hány példa van erre körültem is, ha jól szétnézek! Öldököl bennünket a folytonos hőség. Ma reggel már hét órakor 26 fok volt. Ily tikkasztó légkörből a tátrai fenyves hűs árnyékába menekülni valódi jótétemény lesz rám nézve. Tátraszéplak 1904. július 17. Ismét itt vagyok, szinte abban a szobában, mely néhány évben szállásom volt a kellemes, hűvös levegőben itt töltött három-négy héten keresztül. Tegnap este érkeztem. Egyszer-egyszer alig volt kívánatosabb a hegyek közé menekülni a folyvást tartó száraz, öldöklő hőség elől. Utamban mindenütt úgy láttam, hogy itt a felvidéken is úgy kiégette a növényzetet az égető nap, mint nálunk az alföldön. Szomorú téli kilátások mindenfelé. Tegnap este nyolc óra tájban künn a szabadban 16 fokot mutatott a Braun hőmérő. A szobámban reggel hét órakor szinte 16 fokot, künt a napfényen 29-et. Eszerint az otthoni nagy hőségből ide is nagy melegbe érkeztem. Csakhogy ez a levegő, ez a tiszta, ez az illatos mégis egészen más! A kedves kis telepen kevés haladás tavaly óta. Úgy látom, egy új épület és egy veranda mindössze is. Az egyszerűség, a kedves csend, a kis közönség most is megvan. Úgy hallom, minden helyiség telve van. Még szét sem nézhettem a környezetben. Tudom, hogy most is társ és társaság nélküli „magános veréb" leszek itt, mint a múlt években voltam. Ma vasárnap van. Most még nem sétálok át Ó-Tátrafüredre. Horváth Lajos is velem együtt csak tegnap érkezett oda. Templomunk itt nincs, így a vallásos érzés is csak némán marad a szívben. Itt van a természet felséges temploma köröttem. Tátraszéplak 1904. július 18. Mily égető nyári napok járnak itt is, mutatja az, hogy a Tátra csúcsai egészen tiszták, mezítelenek: a hó teljesen elolvadt rólok. Ezzel sokat vesztettek a hatásból. Tegnap és tegnapelőtt felhő sem látszott körültök, s a tikkasztó hőséget még tűrhetlenebbé tette, hogy az utakat mindenfelé mostanában hintették be valami