Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

1904. Junius 23. Főleg a ház és a sírbolt teljes rendbe hozása végett jöttem ide tegnapelőtt. De úgy látom, most sem érhetek azzal célt. Még pénzért sem tudok erre és egyéb igazítni valókra munkáshoz jutni. Kertem árnyékos, sűrű fáinak lombjai alatt keresem az üdülést, a vigaszt és a türelmet. Ott még most is eléggé zöldek és elevenek a fák. A termés is biztató. Növekednek a gyümölcsök, s annál kitűnőbb a mennyiség, pedig hetek, sőt mondhatni hónapok óta nem láttunk itt valamirevaló esőt. Réteken, mezőkön a fűnek még sarja is ki van égve. Üresen bágyaszkodnak felettünk a fellegek, s hiában jósolgatnak esőt a földszint röpkedő fecskék, a porban fürdő verebek. - Tegnap törpe gyümölcsfáimon végeztük a júniusi metszést és tisztogatást. Most már csinosan megnyírva világosan előtüntetik az eddig sűrű lombok közé rejtett gyümölcsüket. Négy darab cseresznye-meggyfámon amily rendkívül dús volt a virág, éppoly gazdag most a termés. Szinte húzza a gallyakat. A nagy szárazság miatt azonban igen apró szemű s nem is nagyon jó ízű. A múlt egész héten vasárnaptól vasárnapig (június 12-19.) Gyulai Pál volt a vendégem Miskolcon. Szívem szerint szívesen láttam, de nem tudtam neki kedves szórakozást szerezni. Láttam, hogy néha unatkozott is. A régi társas mulatság egyénei és alkalmai nagyon megfogyatkoztak. Többnyire csak magunkra voltunk szorítkozva egypár barátságos ebédet kivéve. Ide Szentpéterre is elhoztam, hogy vele örüljek kedves kis „fészkemben" különösen a kert növényeiben. De ő bizony semminek sem örült, végighordozta tekintetét a tárgyakon, de talán nem is látta azokat. Úton-útfélen magába mélyedve morgott ügyet sem vetve a körülötte nyüzsgő világra. Szobámba is örökké el kellett foglalva lennie szemének, lelkének az olvasással. A hírlapokat olvasgatta. A harmadnaposakat is elővette, s újraolvasta. Észrevehető rajta a hanyatlás csak pár évvel ezelőtti állapotához képest is. Lábainak ereje gyengült főleg. Nehezen jár. Ülni szeret s egy helyben, lehetőleg sokáig. De szelleme elevensége, emlékező- és ítélőképessége még mindig erős, s régi kedélye, mindig jószívüleg kötődni szerető temperamentuma megmaradt. Oly ígérettel távozott, hogy még ez ősz folyamán ismét meglátogat. Július hó 16-án szándékozom a Tátrába négy heti hűsölésre, Tátraszéplakra, ahol már néhány év óta kellemes nyaralásom volt. Most is az a szoba van biztosítva számomra, melyben az előző években szállásoltam. Megszokja, sőt meg is kedveli a magamforma kevés igényű ember azt a szerény kört, melyet a környező felséges természet mellett éppen elvonultsága tesz kellemessé, melyhez aztán a múltban lassankint kedves apró emlékek is fűződnek. Nem is említem azt, hogy szerény mivoltával összhangzásban van olcsósága is. 1904. június 25. Most már azonnal megindulok Miskolcra. Eltöltöttem itt egypár napot a szokott apró örömekkel és szórakozással. Kertemben mindig találok pepecselni valót. Rózsát oltottam, gyümölcsfákat tisztogattam a száraz gallyaktól, s magamban ismételve bosszankodtam azon régi ostobaság miatt, hogy kilenc-tíz évvel ezelőtt oly sűrűn ültettük egymás mellé ezeket a fákat. Most már alig lehet rajta segíteni. A dúsan megtermett ágak egymásra borulnak: alma, körte, szilva együvé.