Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

1904. június 3. Tegnap miskolci kedves vendégeink, rokonaink látogattak hozzánk Szentpéterre. Én is kijöttem velők. Itt töltötték a tegnapi egész napot, csak az éjjeli vonattal utaztak vissza. Engemet még itt tartóztatott ez éjszakára a kegyelet és a nyugalom. Folyvást és mindig éget bennünket a száraz forróság. Minden tekintetben szomorú kilátások a jövőre. A mező kisült, alig tengődik rajta a marha. A vetések elsilányultak. A még megmaradt kevés gyümölcs nagy része lehullt. Édes meggyfáim rakva vannak borsószem nagyságú bogyókkal, melyek kínjokban kezdenek pirosodni. Ha megrázom a fát, záporként szakad le az elkényszeredett gyümölcs. Tegnap délután négy óra tájban 28 fok meleget mutatott a hőmérő. A fák sűrű zöld lombjai azonban oly üde zöld színben díszelegnek, mintha nem is érzenék az eső hiányát. De a föld sok helyen repedezik. Rózsáim elég dúsan bimbóznak. Egy-kettő már szépen virít. Azokban gyönyörködöm. Illat és árnyék pótolja a gyümölcsöt. 1904. június 8. Medárdus napja van. A néphit szerint, ha ma eső esik, negyven napig fog esni. Úgy látom, az idő ma nemigen mutat rá hajlandóságot. Derült, meleg napunk van. A múlt szombaton, június 5-én záporeső volt itt, melynek az árnyékos fák alatt még most is látszik a nedvessége, de arra, hogy a rétek és a mezők felújuljanak, nem elég. Némely veteményt nézve már el is késett. Kertemben azonban meglátszik jótékony hatása. Üdébbé lett itt minden, s szemlátomást gyarapszik a gyümölcs, ami még megmaradt. Rózsafáim legteljesebb virágzásban vannak. Főleg azokban gyönyörködni jöttem most ide. Ismételve nézegetem őket. Élvezem alakjokat, színpompájokat, illatjukat, s mindez annál kedvesebb, mert köztök néhányat magam oltottam a múlt évben. Házam külső falának javítgatása is most történik, amit annyira sürgettem. Ennek teljes rendbe hozása végett azonban később még ki kell ide jönnöm. - Tegnap délután érkeztem, ma estefelé visszamegyek. Gyulait várom, aki levelében legközelebb azt ígérte, hogy e hét folyamán meglátogat. Sokszor szeretnék vele lenni, annál inkább, mert nem sokáig nyújt már erre alkalmat nekünk az előttünk álló rövid élet. De mind a ketten restek vagyunk. O még inkább, mint én. Valaha kedvet találtam a szónokok hallgatásában gyűléseken és más különböző alkalmaknál. Magam is örömest szónokoltam. Most mindenféle szónoklattól idegenkedem, a magamétól is. Elszoktatott attól a huzamos tapasztalás. Sehol sem találom a beszélőknél azt, ami közönyös voltomból kiragadna s fölemelne. A nem beszélőket sem igen tudom méltányolni. Beszélni ezüst, hallgatni arany; Becsesebb ezeknél vajon mi lehet? Aranynál ezüstnél becsesebb a gyémánt: Szónál, hallgatásnál becsesebb a tett. De nekem ebből a gyémántból bizony igen kevés jutott.