Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

nek az itt töltött órák. Nyomott kedély és éjjeli nyugtalanság kedvetlenített folyvást. Aztán a társalgás hiánya is. Mindamellett az én igényemnek sokkal inkább megfelel ez a csendes, egyszerű, gyönyörű hely, mint bármelyik Tátrafüred, s ha élek, jövőre is csak ezt fogom én felkeresni. Beteljesedik, hogy amint jöttömmel néhány szép napot hoztam, úgy eltávoztommal is szép nyári napokat hagyok itt. Legalább a mai nap némi biztosítékul szolgál arra. Az erdőben sétáltam délelőtt. Egy csomó Erika virágot szedtem az otthoniaknak, s egypár strófa búcsúverset írtam a holnapi búcsúvét emlékéül, mely így végződik: Illatnak, fénynek mért örüljek, Ha óráim itt már letűntek? Fény, boldogság vajon mit ér, Mikor pályánk már véget ér? 1903. augusztus 21. A tátrai harminc napi nyaralás után e hó 13-án jöttem haza. Néhány napot Miskolcon töltvén tegnapelőtt óta itt vagyok. A Kárpát aljáról bizony nem nagyon üdülve s nem sok jó emlékkel tértem vissza. Napjaim ott többnyire unalmasan, borúsan, esősen, hidegen teltek. Úgy látszott, hogy mikor éppen búcsút vettem, akkor hagytam ott az elkövetkezett nyári szép időt. Nem is lendítettem ott semmit. Úgyszólván csak néztem, „míg a patak elfoly". Olvastam, s napi jegyzéket firkálgattam főleg az időjárásról - unalom űzésből. Itthon barátságosan várt reám tiszta, szép „fészkecském". A rég nélkülözött apró örömek úgy hatottak rám, mintha újak volnának. Ez a szentpéteri tusculanum pedig még nagyobb örömet tartogat számomra, mondhatni: meglepetés. Tudniillik a kertem. Soha ennyi szép gyümölccsel nem kedveskedtek még a fák - különösen a körtefák -, mióta ideültettem őket. Az ágak úgy meg vannak rakva, hogy itt-ott már töredeznek is a teher alatt. Támasztékokkal kellett segíteni rajtok úgy, ahogy lehetett. Egypár oly fácskának gyümölcsét is kóstolhatom már most, mely eddig még soha nem termett. Törpefáim között bámulásra méltó az „Angulemi hercegnő" körte és egy „Bismark" alma. Fűzve van rajtok a feltűnő nagyságú, szép gyümölcs. Különösen gyönyörű látvány a „Bismark" alma tömege. Az a kis fa egy remek, piros almabokréta. Úgy gondolom, most már saját használatomon felül másnak is bővebben jut. A nyári jégverés csak két törpefácskám gyümölcsét tette tönkre: egy „Hardenpont" körtét és egy „Blumenbach" körtét. Ezeknek a termését gyenge korában összehasogatta, s most azok csak nyomorult gubók maradtak. Tegnap egész nap folytonosan esett a sűrűn permetező eső. Nagy szükség volt rá. A rég szomjazó föld már szinte elepedt; a növények csüggedezni, a gyümölcsök hulladozni kezdtek. Ma már szép, napfényes, őszies időnk van reggel 9 foknyi meleggel. A természet megújult. Üde zöld lombok köszöntenek mindenfelé, mintha a tavasz készülne ismétlődni.