Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Tátraszéplak 1903. július 17. Az idő tegnap gyönyörűn kitartott az egész napon. Ma is meglehetősen nyárias meleg, de azért mintha unni kezdené a jó viseletet: borongós, szeles, a bércek felhőben úsznak. Esőre van kilátás, pedig én holnap a Csorbai-tóhoz szándékozom. Vajon meglátszik-e már rajta valamiben az állam tulajdonos volta? Vagy még kezdetét sem vette ott az új bérlet? Tegnap délután az Új-Tátrafüredre vezető pompás erdei ösvényen olvasgatva, pihengetve a második kilométerig sétáltam. Oda és vissza egész egy óra. Mindinkább érezhetővé kezd válni lábaim gyöngesége. Hamar fáradok, nemcsak fáradságot, de fájdalmat is érzek. Lépteim ingadozók, bizonytalanok, kivált lépcsőkön fel és le. Már ma néhány képes levelezőlapot és levelet írogattam közel ismerőseimnek, kiket érdekel valamit tudni ittlétem felől. Egész nap kellemetlenül éreztem magamat, kellemetlenül egész testemben, kedélyemben. Izgatott is voltam, levert is. Nem vagyok teljesen tisztában az okával: otthonról hoztam-e, avagy itt szereztem? Talán a légváltozás átmeneti hatása, talán az étkezés gyarlósága. Mai ebédem pedig nem volt egyéb, mint egy tányér paradicsomleves és egy minden tekintetben „eltévesztett" cifra angolpecsenye. A gyomrom egész délután nehézkes volt tőle, úgyhogy a vacsorához legkisebb éhséget sem éreztem. Most nyolc óra este. Rögtön lefekszem. Ha ez az állapot több napig tartana, hazafelé fordítnám innen a szekérrudat. Tátraszéplak 1903. július 18. Éhen feküdtem le tegnap este, mégis kegyetlen rossz éjszakám volt. Zaklató, csudálatos álmok, melyek a múlt és jelen élményeiből szövődtek kaotikus összevisszaságban. Mégis, hogy fölkelhettem, s kiléphettem a szabadba, megkönnyebbülve, minden nagyobb baj nélkül éreztem magamat, s egész napom tűrhetőleg folyt le. A Csorbai-tóhoz kocsiztam csakugyan. Oda éppen két óra, vissza nem egészen másfél. Semmi újítást nem találtam, kivéve is azt az egyet, hogy a régi híres közös ebéd „névben él csak, többé nincs jelen". A legalsó színvonalra süllyedt, s megdrágult. Az új bérlőtársaság, mint hallom, még ezt az egy évet engedte a régi vendéglősnek. De ezt már nem sarkalja a jövőért az ambíció. Ez az egy év már elfut, ha rossz is, ha drága is. Lichtenstein Józsi barátommal s családjával ebédeltem együtt, s főleg ezért mentem. Mostani itt időzésem alatt nemigen megyek többé. De azt is hiszem, hogy ott az új bérlőtársaság sem fog valami nagyobbszabású terveket valósítani. Nincs hely a terjeszkedésre. Óriási nagy sziklagörgetegek veszik körül a tavat s meredek szirtek. Csekély területre szorult az egész telep, csak éppen annyira, hogy onnan a természet elragadó nagyszerűségét csodálhassuk. Ma érkezett meg Horváth Lajos Ó-Tátrafüredre. Legalább úgy tervezte. Holnap ebédre őt fogom meglátogatni. Nagyon kellemes az erdei sétaút: oda egy óra, vissza egy óra. Minden kilométer pontosan éppen egy óranegyed.