Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Tátraszéplak 1903. július 19. A leggyönyörűbb nyári, derült meleggel köszöntött be a mai vasárnap. A meleg növekedését már éjjel is éreztem. Le kellett dobnom a kettős takaró egyikét. Mohón szívja a tüdő azt az illatos, fenyves, hegyi levegőt, melyet így reggel a fák és növények meleg gőzölgése áraszt körültünk. A természet szinte ünnepi díszben mutatja magát. Mindenfelé nagy csend uralkodik. Az erőtől duzzadó, üde zöld lombokon enyelegve játszik az éltető napsugár. A bércek is, ezek az óriások is derült arccal bámulják az alattok elterülő világot. De már látom, hogy hatok megül ébredeznek és emelkednek az ott heverésző fellegek. Eleinte csak vékony szakadozott fátyol szállong belőlök, majd sötét vastag lepel gyanánt terülnek el. Most mindjárt indulok Tátrafüredre, ott fogom tölteni a mai nap nagy részét. Tátraszéplak 1903. július 20. Tegnap délelőtt tíz óra után csakugyan átsétáltam Tátrafüredre. Úgy intéztem a sétát, hogy éppen ebéd idejére érkezzem. A társaság egypár tag kivételével már együtt volt: H. Lajos, Széchényi Jenő váradi kanonok, Kállay Albert főispán, Ivanovics Gyuri. Szokott módon megebédeltünk. Nem jobban, nem rosszabban, mint a múlt évben. A liberális kanonok most is traktált főpapi finom boraival. Tréfás és komoly társalgásban egypár órát töltöttem velők. A fürdő területén újításként tűnt szemembe a már teljesen kész, pompás fürdőépület és egy készítés alatt levő óriás terjedelmű hotel, mondják, százötven szobás. Rekkenő hőségben indultam visszafelé két óra tájban. Olvasmány volt velem: Carlyle rendkívül érdekes rövid tanulmánya Scott Walterről, az „Olcsó Könyvtárban". Gyakran megpihentem az erdőben levő padokon. Egy bővizű patak partján különösen. Bámultam egymást zúgva, harsogva kergető habjait. Űzi őket előre egy felsőbb erő, mint az emberiség egyetemes haladását. Amint izzadva ott bámultam a jéghideg tajtékzó hullámokat, amint harsogó zuhogásuk fülemet eltöltötte: már maga ez a látás és hallás mintha meghűtötte volna körültem a levegőt. A lassú séta miatt csak négy órakor értem haza. Éppen kétannyi idő alatt, mint rendes menetben szoktam. A mai napon is égető a meleg. Alig lehet künn sétálnunk a szabadban. Még a fenyvesek árnyékában is izzad az ember. Miskolcról is ilyen időről ír a helyi lap. Mintha ki akarná pótolni az időjárás, amit előbb elmulasztott vagy vétkezett. Látom, hogy most már a gerlachfalvi csúcs tebrében is nagyon kevés a hó. A szomszéd bércek oldaláról pedig egészen elolvadt. Tavaly ilyenkor még bőven fehérlett. Mondják, a májusi meleg okozta és a sok eső, most pedig néhány nap óta a rendkívüli hőség. Ez ideig még nem bírtam ráfanyalodni, hogy valamit írjak. Még nem érkezett el az a magamba mélyedés, az a benső nyugalom, mely itt a múlt évben meglátogatott. Várva várom. Csak olvasgatással ölöm az időt. Az elhagyottaktól még semmi tudósítást nem kaptam. Jobb lenne, ha nem is várnám.