Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Kárral fenyeget a küszöbön álló aratás. A temetőt sem látogathatom a pocsék időben. A hegyre fölmászni alig bírnának gyönge, vén paripáim. Tehát csak gondolatban marad a kegyeletes megemlékezés; a személyes látogatás majd akkor, ha egy hónap múlva - mint remélem - elevenebb kedéllyel, jobb egészséggel visszatérek. - Most bezárom a boltot, azaz íróasztalom fiókját, s egy áldó pillantással veszek búcsút az én dicsőült két öregem arcképétől... Délután Miskolcra indulok. Fortuna saevo laeta negotio et Ludum insolentem ludere

pertinax stb. Örül a szerencse, ha szigorú hozzád, Olykor ellenedbe gonosz játékhoz lát; Ingadozó kegyét gyakran változtatja, Ma talán azt nekem, holnap neked adja. Dicsérem, ha marad. Ha gyorsítja szárnyát, Visszaadom neki minden adományát, S ajándéka nélkül, erényem leplében Burkolózva élek tisztes szegénységben. Tátraszéplak 1903. július 16. Midőn tegnap délutáni négy órakor Poprádról ide elindultam, előttem sűrű köddel voltak eltakarva a Kárpát bércei. Csak közelebb érve láttam kibontakozni a lomnici csúcs homályos alakját. A levegő kissé hűvös és szellős volt, de nem kellemetlen. A rétek és vetések üde zöldje mint nálunk június elején. Szinte a tavasz bájainak és reményének benyomását tette rám. Esti hat órára teljesen rendbe jöttem holmimmal, és szobám tőszomszédságában annak, melynek a múlt évben voltam lakója, s melyben futólagos ábrándot keltett a „stille und sympathische Nachbarschaft". Most ez hiányzik. Úgy látszik, éppen jó időben érkeztem. Pár nap óta itt is megszűntek a hideg, viharos esőzések, melyek éppúgy, mint az ország számos vidékén, itt is uralkodtak. Nyomukat most is látni a sétautakon. Az elmúlt két évben július 8-án jöttem ide. Most az időjáráson okulva egy héttel későbben. Úgy látszik, jól is számítottam. Talán már állandóan szép napok következnek. Legalább ma is meglehetősen kedvező nyári napunk van. Kissé ugyan felleges és szellős. Most dicsérni hallom itt a konyhát és kiszolgálatot, mely ellen a múlt években sok és méltó kifogásunk volt. Majd meglátom. Tudja Isten. Most nem jöttem ide azzal a vággyal és érdeklődéssel, mint a múlt évben. Talán az újdonság ingerének hiánya! Talán otthoni benyomások és körülmények árnyéka! Csendes, szerény kis telep ez. Még ha minden helyiség el van is benne foglalva, egyáltalán nem látszik környezetén a zsúfoltság, az emberhullámzás. Könnyű itt az emberek közt egyedül lennem s remeteként bolyongani a fenyvesek közt, mint már két évben cselekedtem.